Micsoda buliban voltam a múlt hétvégén! Olyan hangosan nevettünk, hogy még három portával odébb is izgatottan vonyítottak a kutyák! És ha ez nem lenne elég egy hétvégére, ráadásul egy egész asztalnyi alkotás is született.
Három nap eredménye – alkotások és ajándékok
A kreatív tevékenykedés egy kellemes hozadéka, hogy összehozza a hasonló embereket. Mi, akik immár 8 éve járunk össze rendszeresen, évi egy-két alkalommal, egy-egy hosszú hétvégére, anno még egy kreatív fórumon találkoztunk, ahol remek beszélgetések folytak. Megmutogattuk egymásnak az alkotásainkat, segítséget kaptunk, ha elakadtunk egy technikában, közösen ötleteltünk a karácsonyi dekorációról vagy egy barkácsdélután megrendezésével kapcsolatban – és mindannyian izgatottan vártuk az első (második, harmadik) „fórum-baba” megszületését.
Az online kapcsolat aztán lassan átszivárgott a való világba is, és idővel megszületett a kreatív hétvége ötlete. Közülünk kerültek ki az oktatók is, hisz mindenkiben van valamilyen tudás, ami mások számára érdekes lehet. Kipróbáltuk a dekuzás rejtélyeit, kötöttünk könyvet, készítettünk képeslapot zsírkréta vasalással és hímzéssel, márványoztunk, nemezeltünk, kosarat fontunk, és még ki tudja, hányféle tevékenységbe kóstoltunk bele.
Az első összejövetel óta már sok víz lefolyt a Dunán, sokan eltűntek, néhányan becsatlakoztak, és kialakult ez a mostani csoport – alkotunk, tanulunk és tanítunk, közösen ötletelünk és teremtünk, s mindezt rengeteg bolondozással körítjük.
Most legutóbb tűzzománcozással kezdtük, miközben egyes, „renitens” személyek inkább az akvarellfestés alapjaiba merültek el.
tűzzománc mandala
Déltájban, amikor még kellemes volt az idő, megrohamoztuk a vendégház mellett lerakott kavicsdombot, hogy muníciót gyűjtsünk a kavicsképekhez. Az első ötleteket az internetről vettük, aztán a begyűjtött kavicsok között válogatva beindult a fantáziánk, és kialakultak az egyedi alkotások.
Aztán belevetettük magunkat a papírfonásba, amelyből már nyáron is kaptunk egy kis ízelítőt, most viszont már a karácsony jegyében alkottuk a csillagokat, koszorúkat, fenyőfákat.
Természetesen a meglepetés ajándékozás sem maradhatott el. Jó ideje hozzátartozik már a kreatív hétvégénkhez, hogy mindenki készít valamit, aztán a gondosan álcázott alkotásokat egy takaró alól húzva, megajándékozzuk egymást. Nem is olyan egyszerű kitalálni egy-egy darabról, hogy kinek a keze munkáját dícséri!
Ilyen csodákat kaptunk egymástól!
Bár már régóta összejárunk, mégis még mindig számtalan ötletünk van, hogy mit is kéne még eltanulnunk egymástól (vagy közösen rájönni a nyitjára). Minden alkotóhétvégénk azzal ér véget, hogy kezdjük tervezni a következőt, soroljuk a különböző technikákat, amelyekre ismét nem került sor, és ötletelünk, hogy mivel is kellene foglalkozni legközelebb.
Amíg az embernek tervei vannak, addig nem öregszik meg. Ahogy így elnézem magunkat, mi megtaláltuk az örök fiatalság titkát!
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet