Képek a múltból
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nálam két könyvespolc áll a lakásban, tele barkácskönyvekkel és –magazinokkal, több doboznyi újságokból kivagdosott ötletadó képem van, és persze évek óta már a digitális lehetőségekre is támaszkodom, és nagyjából téma szerint rendezve megszámlálhatatlan képet tartok egy pendrive-on is. Ha hirtelen ötletre van szükségem, mindig van hova nyúlnom, de az is előfordul, hogy egyszerűen csak pihentető kikapcsolódásképpen nézegetem az összegyűlt anyagot, és élvezem, hogy milyen határtalan az emberek fantáziája.
Én ezt az egész barkácsolás iránti érdeklődést édesanyámtól örököltem és tanultam. Az 50-es, 60-as, 70-es években még nem voltak kreatív hobbi boltok, ahol minden alapanyagot meg lehet venni, csak hébe-hóba akadt egy-egy barkácsolással foglalkozó könyv, és a fényképezés is drágább és bonyolultabb folyamat volt annál, hogy lépten-nyomon „jegyzetelésre” használta volna az ember (nem úgy, mint ma, amikor bármi érdekeset látok, csak előveszem a mobilomat, és egy kattintással már le is kaptam).
Anyu akkoriban szinte pusztán csak a fantáziájára támaszkodhatott, ha valami egyénit akart alkotni. Új dolgokat kitalálni, külföldi képeslapokban megpillantott ötleteket a saját lehetőségeihez igazítani, az elérhető anyagokat felhasználni, sőt újrahasznosítani – mindezek abban az időben még nem voltak általánosan elterjedt dolgok. Nem csoda, hogy az akkori barátaink és környékbeli gyerekek még most, felnőtt fejjel is emlegetik a szivacsállatkákat vagy a bukfencbabát.
Manapság már sokkal több a lehetőség, és mások az igények is. De az alapötletek, melyekből itt mutatok egy kis ízelítőt, még ma is aktuálisak.
Cseresznyemagból számtalan figura készíthető. Remek pingvinjeink is voltak, melyekhez a „jégtáblát” a biztonsági üveg szélvédők útszélen heverő darabjaiból válogattuk. (Valahol egy fiók mélyén biztosan van még belőlük, de most nem találom őket.)
Gipsz öntőformák helyett is a kreativitásra kellett támaszkodni. Kitaláljátok milyen formában készült ez az angyalka?
Türelemjáték sajtosdoboz fedeléből. Golyó mindig akadt a háznál, ha másképp nem, hát a kidobált golyóscsapágyakból operáltuk ki.
Az egyik kedvenc játékom. Két ilyen figura, a derekukon befőttesgumi, amibe beledugtuk a mutató- és középső ujjunkat. Ez volt a lábuk, és máris lehetett velük focizni az asztalon, egy papírgalacsinnal.
Semmiből, valami. Megüresedett celluxkarika, filchátlap, néhány apró szárazvirág darabka, és már kész is egy remek virágkompozíció a babaházba.
A Te anyukád, nagymamád mivel színesítette a Te gyerekkorodat? Örömmel venném, ha megosztanád velünk emlékeidet a Hozzászólások ablakban.
Orsi (blogger)
Nekünk a mamám csuhé babát készített.Anyukám fakanál babát. Nagypapám össze eszkábábált 4-5 deszkából,egy paravánt máris indult a bábszínház.
A karácsonyfa díszek sztaniol papírba csomagolt dió,mogyoró volt.
Malmozni bárhol lehetett,papánál mindig volt szemes kukorica,bab és egy összehajtogatott papírlap amire felrajzolta a táblát.
Kukoricából csutából készítettünk babát,kutyát.
Ugye, milyen jó visszaemlékezni ezekre az egyszerű játékokra? Remélem, ma is vannak játékos kedvű szülők, nagyszülők, akik semmiből varázsolnak csodákat a gyerekeknek!