A színek csodálatos világa megunhatatlan. Mindig elkápráztatott, milyen sok módon lehet játszani és kísérletezni a fénnyel és színnel. Tudtátok, például, hogy szivárványt nem csak a napsugár útjába állított prizmával állíthatunk elő, hanem egy egyszerű madártollal is? Tartsátok a szemetek elé, és azon keresztül nézzetek a napba. Meglepő látványban lesz részetek. Az én fiamat mindig sikerült ámulatba ejteni az ilyen csodákkal.

Mára viszont egy másik fizikai jelenséget bemutató játékot, egy színes pörgettyűt hoztam. Számos remek előnnyel rendelkezik. Saját kezűleg elkészíthető, így már maga a barkácsolás is jó időtöltés, újrahasznosítható anyagokból készül, a dekorálásnak csak a fantázia szab határt – ráadásul a fényről és a színek keletkezéséről is beszélgethetünk a gyerekkel, miközben újból és újból átélheti a megunhatatlan csodát, a színek összeolvadását.

Színes pörgettyű CD-ből

A pörgettyű egyike azoknak a játékoknak, amelyek valamilyen formában szinte minden korban megtalálhatók voltak. Emlékszem, a mienk otthon egymásba illeszkedő színes fogaskerekekből állt. Elég volt csak az egyiket forgatni ahhoz, hogy az összes forogni kezdjen, és a rájuk festett színes minták összemosódva új színekké alakuljanak ámuló szemünk előtt.

Egy ennél egyszerűbb változat házilagosan is könnyen elkészíthető. Szükség van hozzá egy-két használaton kívüli CD-re (ki ne dobjuk őket, már egyre kevésbé van közforgalomban, hamarosan már nem igen találjuk meg ezt a sok oldalúan felhasználható barkácskelléket :-D), parafa dugóra és vékony szögre, vagy kihegyezett kerek fogpiszkálóra.

Maga az elkészítés is remek szórakozás. A legtöbb gyerek nagy örömmel és élénk fantáziával díszítgeti a CD-ket. Tobzódnak a színekben, és jóval bátrabban is használják azokat, mint mi, felnőttek. Már alkotás közben, például amikor két szín véletlenül összefolyik, beszélgethetünk a színkeverés rejtelmeiről, de ha erre nem is kerül sor, a pörgettyű forgását csodálva egész biztosan felmerül a kérdés, hová lettek a kék meg sárga pöttyök, és hogy került oda az a zöld csík?

Annak a gyereknek, aki már kis korában, ilyen érdekes „kísérleteken” megtanulja a színekkel való bánásmódot, biztosan az iskolában, a rajzórán sem lesz gondja.

Elkészítés

A parafa dugók tengelyébe szúrjunk bele egy szöget vagy kerek fogpiszkálót, amelyiknek a hegyes vége legalább 1,5-2 centire lógjon ki a dugóból

Alapozzuk le a CD-ket és a parafa dugókat – hiszen érdemes mindjárt többet is készíteni – fehér vagy vajszínű akrilfestékkel. Az akrilfesték nagyon jól használható a barkácsolásnál, mert az ecsetek vízzel kimoshatók, viszont a festék száradás után már vízálló. (Épp ezért festés után az ecsetből is azonnal mossuk ki a festéket, mert ha beleszárad, dobhatjuk ki!) A vajszín kikeveréséhez a fehér festékbe tegyünk egy kevés okkert, vagy ha az nincs, sárgát és egy csipet barnát. Óvatosan adagoljuk a színeket, inkább kevesebbet tegyünk bele, hiszen utólag még pótolható, ha nem lenne elég.

A CD-nek egyszerre csak az egyik oldalát fessük le, hogy le tudjuk tenni, száradni (én általában egy kisebb alátétre, például befőttes üveg tetejére teszem, hogy a széle se ragadjon oda a terítőhöz. A dugókat a szög segítségével bármibe beleszúrhatjuk, pl. egy gyurmagombócba, vagy mosogatószivacsba.

Száradás után kezdődhet a dekorálás. Minél többféle színkombinációt készítünk, annál érdekesebb megfigyeléseket tehetünk majd játék közben.

A kifestett, megszáradt parafa dugókat ragasztópisztollyal ragasszuk a CD-re és már kezdődhet is a játék. Ügyes kézzel forgásba hozzuk a pörgettyűt, és már bámulhatjuk is a fizika egyik csodáját.

Jó mulatást!

Orsi (blogger)

Ha tetszett, oszd meg Te is!