Akármennyire reménykednek is a gyerekek, hogy örökké tart a nyár, egyszer mégiscsak vége lesz, és eljön a szeptember, meg az iskolakezdés. És ha iskola, akkor könyvek és füzetek, amelyeket be is kell kötni valamibe. Talán jobb szívvel állunk hozzá a feladathoz, ha magunk készítette, egyedi csomagolópapír áll rendelkezésünkre.

Házi csomagolópapír, fésűs kartonnal dekorálva

Próbáljuk ki a csirizes festésű papír technikát. És ha nagyon megtetszik a módszer, akkor már most betervezhetünk egy novemberi alkotónapot is, amikor a karácsonyi ajándékok csomagolására szánt papírt készítjük majd el, hasonló technikával. (Aki szeretne bővebben is olvasni róla, ide kattinva további ötleteket is talál.)

Néhány dolog az alkotáshoz

Amire szükségünk van:

Háztartási keményítő
Akril, tempera vagy közönséges vízfesték
Csomagolópapír
Széles ecset
Mintázóeszközök
Rongy és viaszosvászon

Terítsünk le egy asztalt viaszosvászonnal, és készítsünk elő egy nedves rongyot, amivel majd időnként letörölhetjük.

Háztartási keményítőt keverjünk el hideg vízzel jó sűrűre, öntsük fel egy kevés 80°-os (éppen gyöngyöző) vízzel, és addig keverjük, amíg kihűl, és sűrű tejbedara állagú lesz. Készen is van a csirizünk, amiről a technika a nevét kapta. Ha alkotás közben nagyon besűrűsödik, egy kis forró vízzel hígítható.

Vigyünk fel egy réteg csirizt a csomagolópapír teljes felületére a széles ecsettel. Függőlegesen, majd vízszintesen is kenjük végig az egész papírt, hogy egyenletesen eloszoljon rajta a csiriz.

Kis tálkákba, üvegekbe vagy konzervdobozokba tegyünk egy-egy adag csirizt és festékkel színezzük meg. Az akrilt és temperát egyenesen a tubusból nyomhatjuk a csirizbe, majd gondosan keverjük el. A vízfestéket vízzel óvatosan felhigítva csepegtessük a csirizbe, vagy a csirizes ecsettel közvetlenül a palettáról is felvehetjük a kívánt színt.

A megszikkadt színtelen csirizrétegre vigyünk fel egy színes réteget. Dolgozhatunk egy színnel, vagy több színt is alkalmazhatunk. Ha az egész felületet beszíneztük, kezdődhet a mintázás, melynek az a lényege, hogy bizonyos minta szerint visszavesszük a felső, színezet réteget, és kibukkan alóla az alsó, világos réteg.

A mintázásra számos módszer van. Az ecset nyelének a végével egyenes vonalakat húzhatunk szabályosan, vagy összevissza. Az ujjunkkal spirálokat rajzolhatunk. A PET-palack kupakját rányomva szabályos körök jönnek létre. Kartonból vagy leselejtezett plasztikkártyából különböző sűrűségű „fésűket” vághatunk ki, melyek segítségével mutatós mintázatok készülhetnek.

Akinek kallódig még a padlásán régi falfestő henger, azt is bevetheti. Kipróbálhatjuk a gyerekek nyomdáit, vagy készíthetünk saját különböző geometrikus formákat, vagy egyszerűbb figurákat a nyomdázáshoz.

Érdekes mintát kapunk, ha a gombócba gyűrt írólapot a papírra helyezzük, és egy határozott mozdulattal, helyben fordítunk rajta egyet.

Használhatunk villát, mosogatószivacsot, és még számos háztartási eszközt. Kísérletezzünk. Ha nem vagyunk elégedettek a mintával, egyszerűen simítsuk el a felületet az ecsettel, és kezdhetjük elölről.

Készíthetünk cuppantós papírt is. A megmintázott felületre simítsunk rá egy másik papírt, majd óvatosan válasszuk szét a két darabot.

Terítsük le a padlót egy régi lepedővel, és az elkészült papírokat kiterítve hagyjuk megszáradni. Száradás közben felpöndörödik a széle, ezért érdemes utána még préselni is. Én a kihúzhatós ágy deszkalapján, a diványpárna alatt tartom őket. Ott folyamatosan simulhatnak, és amikor szükségem van rájuk, hadba vethetők.

Egy termékeny délelőtt eredménye

A viaszosvászon terítőt minden  darab után gondosan le kell törölni a nedves ronggyal. Ha nem távolítjuk el a csirizt a felületéről, a következő papír odaragadhat.

Az elkészült papírok fogásra kicsit merevek, de ez nem zavarjon bennünket. Csomagolásra, borítékkészítéshez, doboz bevonására egyaránt jól használhatóak. Jó szórakozást az alkotáshoz.

Orsi (blogger)