Természetesen minden évben megünnepeljük a születésnapokat. Akad belőle bőven a családban, ezért az utóbbi években sokszor már összevont köszöntéseket tartunk. De amikor kerek évfordulókról van szó, az azért egészen más. Egy 30-40-50-60 évesnek már igazán kijár egy kis extra ünneplés.

Divatba jött a családban, hogy valami, az évforduló számához kötődő tevékenységgel tesszük emlékezetessé a napot. Például tájfutó unokaöcsém 30 km-t futott le a 30. születésnapján, miközben a barátai egy-egy szakaszon csatlakoztak hozzá. Aki éppen nem futott, az a gyülekező helyen bulizott, és K betűs mondatokat gyártott, Kristófnak.

A sógornőm, az 50 éves születésnapja megünneplésére, több napon át zajló eseménysor keretében 50 sportágban próbálta ki magát a barátok lelkes közreműködésével. Persze ez jócskán igényelt már fantáziát, úgyhogy többek között az ostorpattogtatást, a hullahop karikázást és a zsákban futást is sportágnak minősítették, hogy meglegyen a megfelelő szám.

Levéláradat (forrás: www.moreloveletters.com)

Amikor közeledett nővérem 60. születésnapja, én is akcióba léptem. A tervem ugyanis az volt, hogy rokonoktól, barátoktól és ismerősöktől 60, róla szóló emléket, történetet, véleményt gyűjtök össze.

Első körben írtam a rokonoknak, és azoknak a barátainak, akiket én is ismertem. Azután rávetettem magam a Facebook-ra, ahol sikerült néhány régi iskolatársát fellelnem. Az egyik fia titokban átböngészte az e-mail címtárát, és levelezésbe kezdett a svéd ismerőseivel. És lassan az egész folyamat önálló életre kelt. Elkezdtek áramlani a hosszabb-rövidebb üzenetek, némelyik versbe foglalva, vagy rejtvénybe rejtve, fényképpel, rajzokkal. És sokan mindjárt további ismerősöket is hadba állítottak, akikre én nem is gondoltam, vagy akikről egyáltalán nem is tudtam.

Remek szórakozás volt a végén az összegyűlt anyag rendezése is. Minden üzenet külön lapon kapott helyett, az alsó sarkában, eltakarva az üzenet küldőjének a neve állt. A születésnapon aztán az ünnepelt feladata volt, hogy a szöveg elolvasása után kitalálja, kitől is származik. Nem csak nekem, neki is hatalmas meglepetés volt, hogy egy kötetben gyűltek össze a gimnáziumi osztálytársai és a gyerekei általános iskolai tanárnője, a 10 éves unokahúga és a férje Svédországba szakadt másodnagynénikéje, az én évfolyamtársaim és gyerekei tájfutó barátai, akiknek a versenyein annyiszor vett részt, mint segítő.

Így aztán, végső soron, nem csak egy szép emlékgyűjtemény lett belőle, de, teljesen váratlan módon, egy egész élet szinte minden állomása szereplőinek gyűjteménye is. Igazi évfordulós meglepetés volt!

Orsi (blogger)

Ha tetszett, oszd meg Te is!