Kaptam egy új festékkészletet. Ko-hi-noor, egymás tetejére csavarható egységek. Volt már ilyenem gyerekkoromban is – fekete, piros, világoskék műanyag tartóban. De fehérem még sosem volt, nem is találkoztam vele, csak most egy-két évvel ezelőtt láttam egyszer az interneten. Azóta vágyom rá – gondolom, mindenki megérti, aki szintén nem tud úgy elmenni egy papírbolt előtt, hogy be ne kukkantson, hátha lát
A minap egy akvarellfestéssel foglalkozó oldalon érdekes kérdésre bukkantam. “Ha az akvarellfestékek beszélni tudnának, szerinted milyen tanácsokat adnának nekünk?” A rengeteg válasz nem csak az akvarelltechnikáról, hanem a festéssel foglalkozó emberek belső lelkivilágáról is sokat elárul. A válogatásom persze szubjektív, de remélem, sikerül átfogó képet adnom erről a szívemhez közel álló festészeti ágról – és az ezzel foglalkozó emberekről is.
Most, hogy mindenki házhoz van kötve, hirtelen még inkább előtérbe kerül, hogy mivel tehetjük könnyebbé önmagunk számára az életet. És mások számára. Sőt, mi van, ha a kettőt egyszerre tesszük? Én például szeretek akvarellezni is, meg örömet szerezni is, így aztán nekiálltam, hogy elkészítsek egy sor apró ajándékot, amit szétküldhetek a barátnőimnek, hogy ők is örüljenek, amikor megérkezik a postás.
Szeretek rajzolni, festeni, és tagja vagyok egy FB-csoportnak, ahol, egyik lelkes tagunknak köszönhetően, minden év júniusában 30 napos rajzkihívást tartunk. Minden nap egy új téma, egy új rajz. Idén már jó előre készülök rá, és nem csak fejben. Elkészítettem a saját 30 lapos rajzfüzetemet is. Plusz 4 lap, egy a “főcímnek”, egy a lezáráshoz, a maradék kettőt pedig felemészti
Véget ért a budapesti MailArt kiállítás, amelyre korábban már felhívtuk a figyelmeteket. Remélem, többeknek volt ideje és módja rá, hogy ellátogasson, és megnézze a 290 darabból álló válogatott gyűjteményt. Ahogy a megnyitón is elhangzott, sajnálatos módon mára szinte teljesen elhalt az a szokás, hogy utazásainkról, születés- vagy névnapokra, esetleg csak úgy, kedvtelésből, képeslapot küldjünk egymásnak. (Ahogy most belegondolok
Bocsánat, teljesen belezúgtam az akvarellezésbe. Ez látszik a blog bejegyzéseimen is. Most, hogy már ilyen jó idő van, még a festés is élvezetesebb kint a szabadban, mint egy zárt szobában. A plein air egy francia kifejezés, és eredetileg a szabad térben alkotó impresszionistákkal kapcsolatban használták. Mára már hatalmas tábora van, tájképek mellett portrék, sőt csendéletek is készülnek a szabad ég
Egy éven át jártam egy akvarellfestő tanfolyamra, ahol szépen, lassan eljutottunk a kockákból álló kompozíciótól az esőtől áztatott városképig A fejlődésünket csak az összes kép együttes megtekintése tudná igazából visszaadni, hiszen mindenki más-más szintről indult, és a cél is „csak” annyi volt, hogy önmagunkhoz képest fejlődjünk, és megtaláljuk, megerősítsük saját stílusunkat. Az év végi kiállításon azonban az összes képünk el sem
Fabriano, egy olasz kisváros, mely leginkább csak festőművész körökben ismert, az itteni papírgyárban előállított jó minőségű művészpapírokról. Nem igen különbözik Olaszország számos más kisvárosától, melyek, bár kedves, középkori városmaggal rendelkeznek, de nem tudnak versengeni a híresebb, jelentős építészeti vagy képzőművészeti értékeket felvonultató helyszínekkel, így gyakran az útikönyvekbe sem kerülnek be, még „…útban XXX felé érdemes egy rövid kitérőre bekanyarodni YYY
Magyarországon, és számos más országban is, május első vasárnapja anyák napja. (Ezen az oldalon azt is megnézheted, hogy hány egyéb időpontban ünneplik még ezt a napot, szerte a világon.) Mindannyiunkat érint ez a nap: gyermekek vagyunk, de egyben lehetünk gyerekes szülők, ünnepelt anyukák és nagymamák is. Vegyük hát ismét elő a kreativitásunkat, és tegyük most egy kicsit egyedivé ezt a
9 tipp, ha most kezdesz el akvarellezni Sokan vagyunk, akik legkésőbb a középiskola befejezése után elejtettük az ecsetet és a ceruzát, és nem foglalkoztunk többet a rajzolással, festéssel. Aztán egyszer csak egy kisördög elkezd duruzsolni a fülünkbe, hogy neki kéne ismét állni… ki kellene próbálni újra… kezdjünk bele… Hallgassunk erre a belső hangra, bízzunk magunkban, vágjunk bele. Számomra az