Kína – a kreatív alapanyagok hazája
Életem igazítója, akit nevezhetünk sorsnak is, de ebben a történetben pont a fiam volt, úgy intézte, hogy többször is járhattam már Sanghaiban. Amikor először mentem, még csak homályos elképzeléseim voltak az országról. Olvastam az útikönyvet, nézegettem a várostérképet, gyűjtöttem a látnivalókat, és – természetesen – vadásztam a kreatív hobbi boltok címeit. Elvégre Kínába megyek! A kreatív alapanyagok hazájába! Ahonnan minden izé és bigyó származik, amit csak kapni lehet az itteni boltokban!
Minden tudományomat latba vetve sem sikerült azonban egyetlen boltot sem fellelni az egész, több mint 30 millió lakosú városban. Egyetlen pici utalásra bukkantam csupán, hogy valahol, a város egyik eldugott lakótelepen van valaki, aki egy barkácsbolt félét működtet, ahol méregdrágán kapható ez-az. Mert hogy a Kínában legyártott termékek csak úgy kerülhetnek a kínai boltokba, hogy a megrendelő először hazaviszi a saját országába, aztán lehet onnan visszaimportálni, jó pénzért.
Azóta ugyan már látom, hogy az ilyen boltok hiányára helytállóbb egy másik magyarázat, mégpedig azt, hogy a kínaiak, amit csak tudnak – és szinte nincs olyan, amit ne tudnának -, az interneten rendelnek. Ott létemkor személyesen vettem át egy csomag WC-papírt, amit futár hozott a házhoz, de fagylalttól a ceruzaelemig bármit kihoznak, akár egy darabot is.
Mégis, azt hiszem, nem ez a fő ok. Szerintem egyszerűen arrafelé nem ez a fajta kreativitás terjedt el, ami itt, nyugaton. Európában bármerre járok, mindig tudok új ötleteket gyűjteni – hobbiboltokban, kirakati berendezésekben, óvodák ablakaiban, kertekbe, házakba bekukucskálva. Kínában leginkább a számok szerint kifesthető képek vagy a minibútorokkal berendezhető babaszobák jelentik a nyugati DIY iránti érdeklődést.
Második vagy harmadik utamon viszont sikerült rábukkannom egy alkalmi vásárra, amit az egyik buddhista templom árnyékában rendeztek. Az ilyen vásár a világ minden részén a helyi kézműves termékek tárháza, így aztán végre megláthattam, miben is találékonyak az itteniek. Hagyományos és modern alkotások kellették magukat az egymás mellett álló bódékban, értékesek és bóvli kategóriába sorolhatók egyaránt – csak úgy, mint itthon.
Nincs is akkora különbség a két ország között. A stílus kicsit más, az alaptechnikák különbözőek, a motívumok eltérőek, de a vásárban csatangoló emberek ugyanúgy nézegetik a választékot, az árusok ugyanúgy beszélgetnek az érdeklődővel (már ha sikerül szót érteni), a tömeg ugyanúgy nyüzsög, mint a Vörösmarty téren, a karácsonyi vásárban.
És még új ötletet is sikerült gyűjtenem.
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet