Jelmezek – anno

A farsangi időszak kellős közepén járunk, egymást érik a jelmezbálok óvodában, iskolában, baráti körben. Én a jövő héten vagyok hivatalos egyre, és még nem döntöttem el, hogy denevér legyek-e, vagy hastáncos.

Már maga a tervezgetés is remek szórakozás, amikor az ember azt próbálja kitalálni, hogyan, miből is tudna létrehozni valami jellegzetes figurát. Az alap ruhadarabok rendszerint megtalálhatók otthon a ruhásszekrényben, vagy a rongyos zsákban. A családunkban pl. van egy csuklyás, fekete bársonyköpeny. Még a fiam kérésére varrtam egyszer, úgy 15 évvel ezelőtt, s azóta már számos szerepkörben megfordult a nagy családon belül, volt halál, Perselus Pithon, sámán és még ki tudja, micsoda. Minden a kiegészítőkön múlik.

Amikor kicsi voltam, anyukám varrt nekünk mindenféle fantasztikus jelmezeket. Például Böbe baba is voltam , a Futrinka utcából, hatalmas rongyfejjel. Meg Hófehérke, kartonra megfestett törpékkel. És szentjánosbogár, lámpással. Ahány farsang, annyi ötlet.

Aztán már én készítettem a jelmezeket a fiamnak. 2. osztályos korában például kalóz volt a kedvenc tengerészcsíkos pólómban, az apja által faragott tőrrel, aminek még „igazi” gyémántos berakása is volt, strasszkövekből!

Néhány évvel később már a légiósok díszegyenruhájában feszített. A tökéletes vasaltságon kívül minden részlet stimmelt 🙂

Jó pár évvel később, amikor egy zenekarban basszusgitározott, már önállóan gondoskodott a jelmezéről. A „tehénbőr” mellény és a lábszárvédő turiból került, a kalapot viszont még az Ausztráliában élő bátyám hagyta itt nekünk egyik látogatása alkalmával.

Ugyanezen a koncerten, nézőként, én is jelmezben mulattam a barátnőmmel:

Egyszerű és viselhető jelmezt lehet készíteni népviseleti darabokból is. Elég, ha az ember kezébe kerül egy vietnámi kalap, egy szári, esetleg egy dirndl ruha.

Hiszen a hazáján kívül minden ilyen darab jelmeznek számít!

De nem is kell ilyen messzire menni, elég, ha bekukkantunk a kamrába egy kis ihletért. Egy piros hálóing, pettyes rongydarab, és készen is van az eperlekvár. Persze a felcímkézésről se feledkezzünk el!

A téma kiapadhatatlan, úgyhogy a jövő héten folytatjuk is, naprakész ötletekkel.

Orsi, blogger