Tavaszt hozó madarak

Tavaszt hozó madarak

A latyakos, szürke, téli napok után, amelyek csak hideget hoztak, de igazi havat, jeget nem igazán, végre a tavasz jelei mutatkoznak! Abban csak reménykedem, hogy a télutó végre  a hosszan tartó megfázásomat is magával viszi, az viszont biztos, hogy reggelente sokkal könnyebb már az ébredés. Főleg olyankor, amikor nem csak világosság árad be kintről, de még napsütés is! Az egyetlen szívfájdalmam, hogy errefelé, ahol én lakom, nem igen vannak madarak, akik csiripelve ébreszthetnének.

Úgyhogy gyorsan nekiálltam és készítettem magamnak néhányat. Ha a hangjukat nem is, legalább a látványukat élvezhessem. 🙂

Egy kis színes filc, néhány apró gomb, fekete gyöngy, ennyi kellett hozzá. No, meg a szabásminta, ami szintén nem volt bonyolult, egy majdnem félkör és egy elnyújtott szívalak.

Azok számára, akik a pontosabb leírásokat kedvelik, íme, egy kicsit részletesebben. Rajzoltam egy 8 cm-es kört, amelyet a felétől kb. 3 milliméterrel odébb ketté vágtam. A nagyobbik darab lesz a madár testéhez szükséges szabásminta. A szárnyul szolgáló szív mérete pedig kb. 6 cm hosszú és 5 cm széles. Mielőtt nekiállnánk kivágni a filcet, próbáljuk rá a szárnyrészt egy 8 cm-es körre, hogy biztosan jók legyenek az arányok.

Egy-egy madárhoz összesen 4 félkörre, 2 szárnyra, egy csőrre, két apró gombra, a szemekhez két fekete gyöngyre és, a felakasztáshoz, némi szalagra van szükség.

Kivágtam filcből a megfelelő darabokat – igyekeztem vidám és harmonizáló színeket összeválogatni. A csőrnek narancssárga vagy piros filcből szabtam ki egy hosszított rombuszt, amely félbehajtva ideális csőrformát képez.

Két eltérő színű félkört, 3 mm-es átfedéssel egymásra fektettem úgy, hogy egy egész kört kapjak, és sima gépöltéssel összevarrtam. Az így elkészült körökre egy kis gombbal ráerősítettem egy-egy szárnyat. Szemnek remekül mutat a fekete kásagyöngy, de mivel a költözés óta még mindig nem kerültek elő a gyöngyeim, hát filctollal rajzoltam szemet a madaraimnak.

Most már csak össze kellett varrni a kész féldarabokat. Összeillesztettem két előkészített kört, gombostűvel összetűztem, hogy varrás közben csúszkáljanak el, majd a csőrt és a felfüggesztésra szolgáló szalagot is a helyére gombostűztem.

A csőrnél kezdtem a két darab összevarrását, sima gépöltéssel erősítettem a csőrdarabot a két kör közé. A csőr után pelenkaöltéssel folytattam, majd a szalagnál ismét gépöltésre váltottam. Ezután ismét pelenkaöltés következett. Amikor kb. háromnegyedig körbevarrtam, kitömtem egy kissé vattával, majd befejeztem az összevarrást. Az már kinek-kinek egyéni választása, hogy az összevarráshoz semleges, az egyik félkörrel megegyező színű, vagy valami vidám, elütő színű cérnát használunk.

Az elkészült madárkákat a kedvenc szobai hibiszkuszomra aggattam, de remekül mutatnak függönykarnison, ablak előtt, a kiságy rácsán, vagy akár vázába állított faágakon is. A lényeg, hogy sok legyen belőlük.

Rémlett, hogy már találkoztál ezekkel a cuki madárkákkal? Vagy újdonság volt? Akkor olvasd el EZT a bejegyzésünket is, amelyben a dokumentálás fontossága kapcsán ejtettünk már pár szót.

Orsi (blogger)