Fabriano, egy olasz kisváros, mely leginkább csak festőművész körökben ismert, az itteni papírgyárban előállított jó minőségű művészpapírokról. Nem igen különbözik Olaszország számos más kisvárosától, melyek, bár kedves, középkori városmaggal rendelkeznek, de nem tudnak versengeni a híresebb, jelentős építészeti vagy képzőművészeti értékeket felvonultató helyszínekkel, így gyakran az útikönyvekbe sem kerülnek be, még „…útban XXX felé érdemes egy rövid kitérőre bekanyarodni YYY településre is” formában sem.

Május első napjaiban azonban egy hétre felpezsdül a város, és a világ minden részéről érkező akvarellisták lepik el, hogy részt vegyenek egy remek hangulatú, nemzetközi akvarellfestő találkozón.

Az utcákon sétálva mindenhol amatőr és profi festőkkel találkozhatunk. A többség a főtéren, és annak közvetlen környékén telepedik le, esőtől és naptól védő árkádok alá, kényelmesebb ülőhelyet biztosító lépcsőkre, de vannak akik egyszerűen csak a földre telepedve rendezik be kis szabadtéri „műtermüket”, vagy az állványukkal járják a teret, újabb és újabb megörökítésre váró részleteket keresve.

A kávéházak asztalai is vázlatfüzetekkel vannak beborítva, festegető vagy egymás képeit nézegető emberek sok színű beszélgetése tölti be a teret. És persze bőven akadnak olyanok is, akik csendesebb helyszínre, vagy kevésbé felkapott témákra vágyva inkább egy-egy mellékutcácskába húzódnak.

Minden korosztály képviseltette magát, a babahordozóban szunyókáló pár hónapos csecsemőtől a 80 évesekig egyaránt. Az előzőek ugyan még nem ragadtak ecsetet, de 8-9 éves ifjú alkotókkal már lehetett találkozni.

És persze meg is csodálhattuk a képeiket, csak úgy, mint bárki másét. Itt és most senki nem ütközött meg azon, hogy „vadidegenek” (már hogy lennénk idegenek, amikor mindnyájunkat ugyanaz a láz fűt 🙂  ) teljes közvetlenséggel átpillantottak az alkotó válla fölött a készülő rajzára, vagy teljesen ismeretlenül leszólították egymást, és nekiálltak beszélgetni.

A fesztiváli hangulatot természetesen hivatalos programok is kísérték. A nemzetközi akvarellista társaságok által válogatott és beküldött alkotásokat 8 helyszínen állították ki – a Képzőművészeti galérián és a Papírmúzeumon kívül kolostorok és kis paloták is helyszínül szolgáltak. A míves, középkori épületek, gyakran az összes falat és a mennyezetet is beburkoló freskóikkal, remek ellenpontot képeztek a bennük kiállított, sokféle stílusjegyet hordozó és különböző technikákat bemutató akvarellekkel.

Már a kiállított képek végignézése is rengeteg érdekes tanulsággal és információval szolgált, de aki ennél is többre vágyott, az számos élő bemutatón is részt vehetett, ahol nagy kivetítőkön lehetett követni egy-egy neves művészt, és figyelni, hogyan alakulnak az első ecsetvonások végül csodálatos összképpé.

A workshopokon, amelyekre már elővételben minden hely elkelt az oktatókkal együtt festve mélyíthették el újonnan szerzett ismereteket a résztvevők.

Természetesen kivonultak a festék-, ecset- és papírforgalmazók is, így az aktuális kínálatról is átfogó áttekintést kaphattunk egy árkád alatt. Aki akarta, kipróbálhatta a papírmerítést is – amelynek megfelelő technikáját több éves gyakorlattal sajátítják el az avatott mesterek!

„Vendégfellépőként” a fabrianói virágkép készítő egyesület is részt vett a rendezvényen. Egy széltől védett járdarészen, 2×2 m-es méretben, szárított és aprított növényi részekből Szent Orsolya képét alkották meg szórásos technikával, az érdeklődők szeme láttára. A különböző színű alapanyagok előállítása virágszirmokból, levelekből, fűrészporból és még ki tudja miből, valamint egy-egy ilyen kép és az alkotás menetének megtervezése akár fél éves előkészületeket is igényel! Az eredmény viszont magáért beszél.

A hangulatot tovább fokozták a csoportos rendezvények – esti zenés-táncos vacsorák, közös fényképezkedés a főtéren, vagy a résztvevők összefogását jelző közös Művészkönyv létrehozása, melybe a rendezvény résztvevői által helyben festett, 20×20 cm-es alkotásokat gyűjtötték össze. Két képpel hát én is bekerültem Fabriano történetébe. 🙂

Csodálatos volt a három nap hangulata, amíg ott voltunk. Remélem, hamarosan ismét részese lehetek.

Orsi (blogger)