Vége az iskolának, itt a nyár és a rengeteg szabadidő. A gyerek egész nap azt csinálhatja, amit akar. Na, de mit is akar igazából? Tegnap az unokahúgommal beszélgettem, akinek 5 gyerek van, a legkisebb fél, a legidősebb 14 éves. A nyári tervekről volt szó, és én csak hallgattam, ahogy sorolja, hogy szaladnak a nagylányok egyik táborból a másikba, míg csak
Bárki, aki már járt kavicsos tengerparton vagy sétált hegyi patak medrében, tudja, milyen nehéz megállni, hogy az ember le ne hajoljon egy-egy szép formájú, simára gömbölyített kavicsért. Az elsőt követi a második, kicsik és nagyok, feketék, fehérek, tarkák, oválisak és hosszúkásak, laposak és gömbölyűek. Már csak az a kérdés, hogyan vigyük haza – és főleg, mit csináljunk velük, ha már
Bocsánat, teljesen belezúgtam az akvarellezésbe. Ez látszik a blog bejegyzéseimen is. Most, hogy már ilyen jó idő van, még a festés is élvezetesebb kint a szabadban, mint egy zárt szobában. A plein air egy francia kifejezés, és eredetileg a szabad térben alkotó impresszionistákkal kapcsolatban használták. Mára már hatalmas tábora van, tájképek mellett portrék, sőt csendéletek is készülnek a szabad ég
A hétvégén ismét kreatív partit tartunk a barátnőimmel. Remek dolog így időnként összegyűlni, és célirányosan az alkotásra koncentrálni. A közös barkácsolás mindnyájunkra ösztönzőleg hat, izgalmas gondolatokat, ötleteket és alkotásokat eredményez. Persze, olyan is volt már, hogy a beszélgetésen kívül semmit sem csináltunk, de a sok nevetés, ötletelés, játék olyan energialöketet adott, amiből bőven meríthetünk a következő hetekben. Mindenkinek orvosi receptre