Bárki, aki már járt kavicsos tengerparton vagy sétált hegyi patak medrében, tudja, milyen nehéz megállni, hogy az ember le ne hajoljon egy-egy szép formájú, simára gömbölyített kavicsért.
Az elsőt követi a második, kicsik és nagyok, feketék, fehérek, tarkák, oválisak és hosszúkásak, laposak és gömbölyűek. Már csak az a kérdés, hogyan vigyük haza – és főleg, mit csináljunk velük, ha már halomban állnak a lakás minden sarkában?
Kavicsokkal mindenütt találkozik az ember. Különösen szép példányokra lelhetünk a folyók sebesebb vizű szakaszain, bányatavak partján, patakmedrekben. Az én kedvenc helyem Tiszabecs, ahol a Tisza először lép Magyarországra. Áradások idején nagy mennyiségben görgeti magával a kavicsokat a Kárpátokból, aztán épp itt, a határ innenső oldalán teríti el egy laposabb részen. Nem éppen a szomszédban van, de egész napos programot kínál. Felkerekedik a család, és ott aztán egész nap piknikezünk, közben gázolunk a folyóban, és gyűjtögetjük a szebbnél szebb formájú kavicsokat. A nap végére annyit összehordunk, hogy be sem fér a csomagtartóba, ilyenkor kell erős szívvel kiselejtezni a felét, remélve, hogy egy-két éven belül ismét visszatérünk.
Otthon aztán egy esős hétvégén – vagy éppenséggel napsütésben a teraszon vagy a kertben – kezdődhet a fantázia szárnyalása. Először körömkefével mossuk le jó alaposan a kavicsokat, hogy megtisztítsuk a rárakódott iszaptól, mohától és egyéb szennyeződésektől. Közben máris jönnek az ötletek, melyikből mit is csinálhatunk.
Bármilyen motívumot választhatunk. Némelyik kavics formája, mintázata már önmagában is olyan szép vagy kifejező, hogy kár lenne festék alá rejteni. Gyakran elég egy szempár és egy száj, és máris életre keltünk egy mesebeli figurát.
Festhetünk a kavicsra virágot, bogarakat, megfesthetjük az egészet vidám halacskáknak, terepasztalhoz házikóknak, kerti partira asztali „ültetőcéduláknak”.
Lehet belőle társasjáték-figura vagy memóriajáték. Gyerekek, apuka segítségével, készíthetnek anyák napi meglepetésként szívekkel díszített kavicsokat, apu születésnapjára levélnehezék lehet belőlük.
Megőrizhetünk vele egy kedves emléket…
… vagy éppen megelőlegezhetjük azt.
És persze hasznos célokra is felhasználhatjuk:
Színesebb minták alá, főleg sötét színű kő esetén, érdemes világos alapot festeni. Ha világos mintát szeretnénk festeni, az sötét alapon mutat jól. Ha egy kövön „megpihenő” bogarat vagy gyíkot akarunk életre kelteni, természetesebben hat, ha közvetlenül a kavicsra festünk. Használjunk hozzá akrilfestéket. Könnyű vele dolgozni, mert vízben oldódik, viszont száradás után vízhatlan lesz.
Egy másik kavicsdekorálási technikáról, a kavicspöttyözésről egy korábbi blogbejegyzésünkben olvashattatok.
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet