Még javában tart a nyár, remélhetőleg a következő napok is sokakat még homokos vízpartokon, a tenger vagy a Balaton mellett találnak. De az alábbi ötletet a játszótéri vagy otthoni homokozóban, vagy akár a lakásban, egy lavór homokban is kipróbálhatjuk. Csak persze gondolni kell rá, hogy amíg a gipsz meg nem szárad, vigyázni kell, hogy senki ne tegye tönkre egy véletlen mozdulattal.
Mivel én is csak képen láttam eddig ezt a foglalkoztatójátékot, gyorsan kipróbáltam, hogy is működik élőben.
Szükségünk lesz háztartási gipszre, egy kisvödörre vagy konzerves dobozra, egy botra vagy spatulára, néhány homokozó formára.
Nyomjunk a homokba egy negatív formát. Ez lehet például egy homokozó forma, de akár a gyerekünk láb- vagy kéznyomata is. Kipróbáltam száraz és nedves homokkal is. A száraz homokba alaposan bele kellett nyomkodni a formát, hogy a homok összeálljon, és a széleiről ne peregjen bele a mélyedésbe. A nedves homok viszont már eleve annyira összeállt, hogy jóval nehezebben lehetett belenyomni a formát.
Keverjük ki a gipszet megfelelő mennyiségű vízzel, hogy híg tejföl állagú legyen. Hajlamos nagyon gyorsan besűrűsödni, ezért, ha nem elég híg, és nem vagyunk elég gyorsak, akkor mire öntenénk már szinte össze is áll.
Töltsük fel a mélyedést a kikevert gipsszel, a bot segítségével simítsuk el a felületét minél egyenesebbre. Én teljesen feltöltöttem a mélyedést, így a végeredményem egy kissé sorjás lett. Érdemesebb a peremétől néhány millliméterre abbahagyni.
És ezzel készen is vagyunk. Amíg a száradásra várunk, készíthetjük a következő formát. És a következőt…, a következőt… Amíg meg nem unjuk, vagy el nem fogy a gipsz. 😀
Kísérletezhetünk különböző formákkal. A túl vastag gipszréteg nehezebben szárad ki. A vékony, hosszú forma könnyen kettétörik. A legjobb a nem túl vastag, nem túl vékony, nagyjából kerekded alak. Mivel a gipsz nem egy drága anyag, nyugodtan próbálkozhatunk mindenfélével, ami a kezünk ügyébe akad. Kagylóhéj, PET-palack, ököl lenyomat, mind másfajta végeredményt hoz.
Miután nagyjából összeállt a gipsz, kiemeltem a homokból és egy rácsra téve szárítottam tovább. A rátapadt fölösleges homokot óvatosan lesöprögettem róla, de a felületébe beleragadt homokot nem is akartam eltávolítani, ez adja az egyéni jellegét.
Érdekes volt látni, hogy a száraz homokban készült forma mennyivel részletgazdagabb. Ezek szerint hiába igyekeztem a formát jól belenyomni a nedves homokba, ez csak részleteiben sikerült.
Mindenesetre jó móka volt, és el is határoztam, hogy hamarosan készítek néhány gipszkagylót ezzel a módszerrel.
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet