Véget ért a budapesti MailArt kiállítás, amelyre korábban már felhívtuk a figyelmeteket. Remélem, többeknek volt ideje és módja rá, hogy ellátogasson, és megnézze a 290 darabból álló válogatott gyűjteményt.

Ahogy a megnyitón is elhangzott, sajnálatos módon mára szinte teljesen elhalt az a szokás, hogy utazásainkról, születés- vagy névnapokra, esetleg csak úgy, kedvtelésből, képeslapot küldjünk egymásnak. (Ahogy most belegondolok a nyári kalandozásaimba, tényleg, még a szuvenírboltok kínálatában is csak itt-ott lehetett egy-két darabbal találkozni.) A MailArt, azaz postaművészet életre keltői, ezen szeretnének változtatni azzal, hogy képeslapnyi festmények segítségével ismét kedvet ébresszenek arra, hogy egy-egy postai küldeménnyel, kézzel fogható szépséggel is örömet szerezzünk egymásnak.

A kiállításra A5-ös méretű képeket vártak, egyedileg festett borítékokban. A világ minden részéből érkeztek alkotások, és a színes, ötletes borítékdíszítésekkel valószínűleg a postai dolgozóknak is örömet szereztünk – kivéve persze azt a szegény postást, aki az összes lapot leszállította a pesti szervezőnknek.

Mindenesetre az én postáskisasszonyom, nem hagyta szó nélkül, amikor postára adtam a festett borítékomat, hanem, mielőtt kérhettem volna, magától javasolta, hogy keres hozzá valami nagyon szép, odaillő bélyeget.

Persze képeslapot festeni, nem csak egy kiállítás kedvéért lehet, évente egyszer. Egy kis erőbedobással és lelkesedéssel visszahozhatjuk ezt a jó szokást az életünkbe, és időről időre meglephetjük a barátainkat vagy kedves rokonainkat. Ha pedig valakinek egyetlen olyan ismerős sem jut eszébe, aki megérdemelne egy képeslapot 😀 , még mindig ott vannak az interneten szerveződött csoportok, amelyekbe azok tömörülnek, akik szívesen küldenek és kapnak meglepetés-lapokat.

A szitakötőm és én

És persze az sincs előírva, hogy csak festett képeslapokat küldhetünk. Rengeteg más kreatív módszer is van képeslapok gyártására, sőt, tegyük a kezünket a szívünkre, és valljuk be, hogy bizony a fiókok mélyen még sokunknál lapulnak a régi időkben megvásárolt, soha meg nem írt képeslapok. Azokat is nyugodtan elküldhetjük. Úgyis divatban van a retró-érzés!

(Utóirat: Jelen blogbejegyzést a Magyar Posta semmilyen formában nem szponzorálta 😀 😀  )

Orsi (blogger)