Az elmúlt három hetet Ausztráliában töltöttem.

Brisbane-ben, ami a legközelebbi nagyváros, éppen csak pár órát voltunk, annak is nagyobb részét az egyik kedvelt parkjukban töltöttük, ahol botanikus kert, sétatér és még egy tengerpartot imitáló medence kompluxum is van. Boltélményeim így onnan nincsenek.

Megfordultam egy-kis kisebb városban is, és rengeteg pici településen, melyek majd mindegyike rendelkezik helytörténeti múzeummal, vagy ahogy itt inkább emlegetik, Pioneer faluval. Ezek a kiállítások gazdag tárházai az elmúlt 100- 120 év emlékeinek. A tárgyak között bóklászva mindig az volt az érzésem, hogy bárki, akinek megunt, már nem használt tárgya van, az nyugodtan leadhatja itt, aztán valamelyik témában csak felkerül a polcra

Varrókészlet – a nem is olyan régmúltból

Egyformán megtalálható itt vasaló a múlt század elejéről és a 70-es, 80-as évekből, gyufásskatulya és söralátét gyűjtemény, régi iskola berendezés, és az első mobiltelefonok, a korabeli és a mai nőszövetség alkotásai.

Régi idők horgolásai a falumúzeumban

Mivel minden helyi összefogásból került ide, az emberek magukénak is érzik, lelkes önkéntesek, elsősorban nyugdíjasok, végzik a feladatok zömét, a jegyárusítástól kezdve a karbantartásig és a kertrendezésig.

Mint mindenhol, természetesen utazás közben is keresem az új ötleteket, figyelem a helyi kreatív kultúrát, igyekszem eljutni egy hobby-boltba, hogy körülnézhessek.

Na, ezzel itt bajban voltam. Amikor beugrottunk a szomszéd városba vásárolni, a plázában egyből a boltlistát kezdtem nézni, hogy mi érdekes is akad. Hát – semmi. Élelmiszeráruház kettő, divatáru bolt rengeteg, utazási iroda, játékbolt, dohányáru és italértékesítés – de nem hogy barkácsbolt, még egy papír-írószer bolt sem volt a listán.

Az egyetlen ilyen, amelyikbe végül belebotlottam, egy nagy irodaszer árusító bolt volt, ahol egy rövid polcsoron néhány kreatív kellék, matricák, színes papírok, domborítópor és különböző ragasztók árválkodtak. A festékkínálatuk már ígéretesebbnek tűnt, olaj- és akrilfestékből is minőségi márkákat kínáltak, de akvarellfestéket hiába kerestem, az teljességgel hiányzott a boltból. Ahogy a minőségi akvarellpapír is. Amiből egyből levontam a (talán túl korai) következtetést, hogy Ausztráliában az akvarell technika még nem kapta meg az őt megillető helyet. 😀

Kreatív kézimunkák terén a legígéretesebbek a helyi vásárok voltak, de csalódtam bennük, az árusok java része szappant és illatszereket, vagy házilag készített sajtot, befőttet, szárított gyümölcsöt árult. Volt néhány ékszeres is, akik jobbára üveglencse ékszereket kínálgattak.

Végül a textiles és foltvarró vonalon próbáltam valami újdonságra szert tenni. Érdekes, hogy amikor 15 éve itt jártam, azzal az érzéssel mentem haza, hogy a kézimunkák zöme a kelet-német horgolt lakásdíszek hangulatát keltettem bennem. És 15 év után, most ismét ez volt az érzésem. Mintha semmi nem változott volna azóta.

A fő sláger piacokon, kézimunka- és ajándékboltokban a konyhai törlő volt, amelyre széles, gombolható fület horgoltak. Ugyancsak több helyen láttam a színes, horgolt körökkel bevont vállfákat.

Érdekes újdonság volt viszont, és – állítólag – helyi specialitás, a fűrészlap festmények gyűjteménye. A helyi vásárban láttam először, és később találkoztam még hasonszőrű társaival, serpenyő fenekére, vágódeszkára festett ausztrál tájakkal is.

A legötletesebbnek mégis egy igazi újrahasznosított alkotást láttam. Az egyik falumúzeum kávézójában figyeltem fel az asztalon lévő cukor és keverőpálca tartóra. Konzervdoboz volt, egy helyi művész festegette, dekorálta őket. Aztán, a legyek és egyéb rovarok ellen, amelyek erre nagy számban előfordulnak, egyszerűen kettévágtak egy PET-palackot, és a fél darabokat, tetőként, ráhúzták a konzervdobozokra.

Ezt a szitakötőt pedig egy alternatív művészek alkotásait áruló boltban fényképeztem.

Megnyugodhattam, van fantázia a világnak ezen a részén is.

A hitelesség érdekében hozzáteszem, hogy ez a kis írás csak az én személyes élményeimet tartalmazza, melyeket egy földrajzilag viszonylag szűk helyen szereztem. Lehet, hogy Ausztrála más részein egész más a helyzet. Az biztos, hogy a helyiek nem igazán értették, amikor próbáltam elmagyarázni nekik, hogy mégis milyen hobbyboltot is keresek 😀

Orsi (blogger)