Fantáziavilág, harsány, élénk színek, lendületes vonalak. Ezek a jelzők jutnak először eszembe, ha Janesz Vaperman képeire nézek. A képek mögött tabudöngető, szabadságra vágyó, önkifejezésre törekvő életstílust érzek. Valóban ilyen “árulkodó” lehet a művészet? Riportunkban az alkotó szólal meg.
Sziasztok!
Először is köszönöm, hogy felkerestetek ezzel a riport felkéréssel. Igazán megtisztelő.
Dajka János vagyok, de amióta az eszemet tudom, mindenki csak Janesznak szólít. 30 éves vagyok, Törökszentmiklóson élek, és a vasútnál melózok. Forgalomirányító vagyok. Emellett, amikor csak tehetem, ordíttatom a Punk-Rockot és festékszórózok ezerrel.
A mottóm, hogy “Egy művész sosem hal meg!”
Én sem fogok. 🙂
Honnan jött ez az érdeklődés a képzőművészeti alkotás iránt?
Valahol gyerekkorban alakult ki a dolog. Szerettem rajzolgatni és festegetni. Sokan próbáltak is segíteni benne, de az általános suli után valahogy elfelejtődött a dolog. Sok időt elpocsékolt az életemből a Nintendo.
Mindig csöndben figyelgettem a különböző művészeket, próbáltam elképzelni, hogy egyszer én is erre az útra lépek. Kellett a felnőttkori önfegyelem, hogy komolyan elkezdjek foglalkozni a dologgal.
Manapság rengeteg YouTube és IG TV video elérhető, amelyeken a művészek oktató céllal mutatnak be egy-egy festményt, és lépésről lépésre megtanítják, hogyan kell elkészíteni azt.
Unalmas perceimben, vagy épp éjszakás szolgálatokban, nyomkodtam a telefonomat, és hasonló videókat nézegettem. Ezekből könnyen és gyorsan lehet tanulni, saját ízlés szerint. Durván tudnak inspirálni.
Nem sajnáltam a pénzt és az időt rá. Figyeltem. Tanultam. Csináltam.
Egyértelműen a festékszórózás. Azért szeretem, mert pörgős. Szinte pillanatok alatt, nagyon gyorsan lehet lenyűgözően szép festményeket készíteni. És itt tényleg csupán percekről (!) beszélek. Egy kis gyakorlattal csodás dolgokat lehet alkotni. Éppen ezért is egyre népszerűbb a dolog. Sok festékszórós művész kiül az utcára, terekre és nem csupán a festménnyel, de annak elkészítésével is lenyűgözi a közönségét. Ha csak nézed, az is felér egy élménnyel.
Eszközök tekintetében sem a hagyományos ecset+vászon kombó a jellemző. Persze ezeket is használom, de gyakran befigyel újságpapír, fülpiszkáló, használt mosogatószivacs, virágalátét, mikro szálas törlőkendő, festőkés, konyhakés, sniccer, régi DVD lemez, konzervdoboz, spakli, glettvas, papírzsepi, szempillaspirál…stb. Nagyon happy mintákat lehet velük alkotni.
Erre a kérdésre végtelen sok választ lehet adni. A legegyszerűbb: mindenhonnan.
Gyakran festek képregényhősöket, mozifilmek alakjait, jeleneteit, de személy szerint az űrbéli és a fantasy képeket szeretem a legjobban. Ezekben van a legnagyobb alkotói szabadság. Jól esik ezekben elmerülni alkotás közben, és utólag is.
(Ha érdekel a Jokeres-kártyás kép készítési folyamata ITT tudod megnézni)
Rengeteg saját mintám van, amit újra és újra megfestek, megálmodok, más koncepciókkal, más színekkel. Tavaly nyáron például megihlettek a régi horrorfilmek legendás alakjai. Róluk készítettem egy sorozatot, amely igen népszerű lett a megrendelőim körében.
Sokfelől hallottam már, hogy a művészek megfestik az érzelmeiket és a hangulataikat stb. Na, ez nálam nem jellemző. Ha épp ölni tudnék, akkor is tudok aranyos pillangókat festegetni virágszálakon. 🙂
Gyakran az ötletekből is ötletek születnek. Előfordul, hogy a barátnőm jön elő 1-2 jó ötlettel, hogy „Fess ilyet!” vagy „Festhetnél egy olyat, hogy…” Gyakran elgondolkodok az ötletein. Sokszor segített már.
Mióta foglalkozol festéssel?
Amióta leszoktam a folyamatos hétvégi piálásokról. Intenzíven nagyjából két éve. 2017-ben kezdtem több időt tölteni vele.
Mennyi időt fordítasz egy-egy képre?
Ez vicces. Sokan nem is hiszik el, de átlagosan 10-15 perc, amíg egy festményem elkészül. Nem mértem még le, hogy mennyi lehet az egyéni rekordom, de van olyan festményem, amit 3-4 perc alatt elkészítek, és igen szemrevaló lesz a végeredmény.
Ez persze első sorban az alkalmazott technikának köszönhető, mivel festékszóróval tényleg gyorsan megy a dolog. Másodsorban a tapasztalat, és nem árt hozzá egy kotyogós kávé sem. Sok tejjel és két cukorral.
Ez mindig akkor dől el, amikor már elkészült a festmény. Ilyenkor persze rögtön elkezdek vele villogni a neten. Tolom a Facebookon, Instán, YouTube-on (többnyire a Kreatív Hobbik Csoportban is). Ezután több variáció következik:
- Szerelmes leszek a képbe, és megy a falra a lakásban. (Láttad már a YouTube videóimat? Ott mindig a hálószobám falát látod mögöttem, tömve a festményeimmel. Brutál.)
- Eldugom a műhelyem sarkában kialakított gyűjtőbe, és valószínűleg ott eszi meg a fene.
- Megy a kandallóba.
- Valakinek nagyon megtetszik, jelzi, hogy megvenné, én pedig boldogan eljuttatom hozzá.
Természetesen megrendelésre is készítek képeket. Sűrűn kapom az üzeneteket ilyen-olyan óhajokkal. Igyekszem mindig a legtöbbet kihozni ezekből.
Sok alkotó számára az egyik legnagyobb akadály a műhely hiánya, ahol zavartalanul az alkotásnak élhet. Te hol dolgozol? Naponta mennyi időt fordítasz festésre?
Eleinte ez nekem is nagy probléma volt. Kicsit más ez, mint amikor az alkotók maguk elé vesznek egy vásznat, és szép kényelmesen festegetnek az otthonukban.
Ezek a festékszórók irtózatos mocskolást tudnak csinálni. De, ami még ennél is kellemetlenebb, hogy rémesen büdösek. Nagyon erős vegyszerszag marad a festékek után, ami nem túl kellemes a nappaliban, ráadásul nem is egészséges.
Kezdetben úgy oldottam meg a dolgot, hogy kinyitottam minden ablakot, és a konyhaasztalon dolgoztam. Ennek a nyomai máig láthatók a falon, az ajtókon, padlón stb.
Egyszer egy flakon szétpukkant a kezemben. Kilőtte a kupakját, és minden irányba spriccelte a kék festéket. Ezek a megfolyt pacák most is ott virítanak a hűtő ajtaján. Direkt nem takarítottam le. Van egy absztrakt hangulata. 🙂
A közelmúltban sikerült szereznem egy használaton kívüli raktárszerűséget a városban, közel az otthonomhoz. Kicsit kipofoztam, és berendeztem egy remek stúdiót. Tehát jelenleg vagyok olyan szerencsés, hogy van egy nagyobb helyiségem, ahol hely is van, és még levegőt is kapok.
A festéssel töltött idő változó. Szeretem, ha több időm van rá, mert jobban oda tudom tenni magam. Ha tudom azt, hogy kevesebb mint két órám lesz a dologra, inkább hozzá sem fogok. Nem tudok úgy dolgozni, hogy közben folyamatosan az órát lesem, mert épp rohannom kell valahova. Csak akkor csinálom, ha bele is feledkezhetek. Máshogy nincs értelme. Ilyenkor viszont hangerő felteker, festék felráz, Janesz felpörög.
Leggyorsabban az interneten nézhettek utána:
Facebook oldalamon
És még kissé gyerekcipőben jár, de itt az Instagram profilomban is.
Nyárra meghívást kaptam a Művészetek Völgyébe. Július 19.-28. között lesz ott egy nagyobb kiállításom a legkedvencebb festményeimből.
Próbálok még erre az évre több megjelenést is összehozni. Ezekről is minden infót megtaláltok majd a neten.
Van más kreatív hobbid is?
Igen. Hülye szóviccekkel fárasztom a barátnőmet. 🙂
Naná!
Szász Tamás a paracord karkötőivel már lenyűgözött. Remek lenne vele egy interjú. Mindenre kíváncsi lennék a mesterségével kapcsolatban.
Szentesi Eszterrel is boldogan olvasnék egy interjút. Megkérdezném tőle, hogy szerinte vajon, hogy állna a kezemben a horgolótű? 🙂
Sándor Tiborral is jöhetne egy interjú. Nagyon profin bűvöli az olajfestéket.
És Bacskó Fanni végre elárulhatná, hogy hogyan festi a buborékokat? Azt nagyon szeretném megtanulni. 🙂
Janesz voltam. Köszönöm! 🙂
Harrach Orsolya, KHCS
Hagyj üzenetet