Amikor festünk egy képet, gyakran érezzük azt, hogy valami nem stimmel vele, de nem tudunk rájönni, mi is a hiba. (Olyan is előfordul – ritkábban -, hogy mi magunk teljesen elégedettek vagyunk vele, egy kívülálló, friss szem viszont egyből kiszúrja, hogy min lehetne még javítani.) Ezért szokták a festők alkotás közben folyamatosan “ellenőrizni” a képet, nem csak az éppen festendő részre figyelve, de a teljes egységet nézve.
Nézzük, milyen trükköket használhatunk, amelyek segítenek nekünk még jobbá tenni a képeinket.
Festés előtt készítsünk vázlatot. Egyszerű vonalas rajzra gondolok, amelyen aztán akár a színértékeket is ábrázolhatjuk, jelzésszerűen, segédeszközként a tényleges festményhez. A vázlatot érdemes egy nagyobb papír közepén megrajzolni, kisebb méretben, hogy jusson hely a perspektivikus segédvonalak meghosszabbítására, vagy akár a jegyzetelésre is.
Laza vázlat a Lánchídról
Használjunk rácsot a kép felvázolásához. Ha a referenciafotót felosztjuk a ráccsal, és a papíron vagy vásznon halványan szintén meghúzzuk ugyanazokat a referenciavonalakat, akkor sokkal könnyebb lesz a fényképet megfelelően átvinni a saját alapunkra.
Ezt a rácsot azonban csak segédvonalnak tekintsük. Ne akarjuk egy az egyben lemásolni a fénykép minden részletét. A rácsot csak a kép fő elemeinek a megfelelő elhelyezéséhez használjuk, de a festmény egészét már magunk hozzuk létre.
Ne feledkezzünk meg a folyamatos aránymérésről. Ha igazán precízek akarunk lenni, kezdőként használhatunk léptékmérőt, de még hasznosabb, ha megtanulunk a ceruzánkkal arányt mérni.
Léptékmérő
Először rajzolj, utána radíroz. Egyszerű, de nagyon hatásos trükk. Ha kiradírozzuk a rossz vonalat, utána nagy eséllyel ugyanoda fogjuk húzni az újat is, mivel az agyunk ezt diktálta már elsőre is. Ezért fontos, hogy először húzzuk meg az új vonalat, és csak azután tüntessük el a régit. Érdemes észben tartani, sok bosszankodástól mentesíthetjük magunkat 😊
Időről időre lépjünk hátrébb a festménytől, és nézzük meg távolabbról, többféle szögből. Amikor festünk, folyamatosan ugyanabból a szögből látjuk a képet, a nézőinknek viszont nem mondhatjuk meg, hova álljanak, ezért feltétlenül érdemes nekünk is különböző nézőpontokból rátekinteni.
Készítsünk fázisfotókat. Ez nem csak a festési folyamot érdekes naplózására szolgál, de nagyon hasznos rálást is nyújt, hogy hol is javíthatjuk még a festményt. A fázisfotókat akkor is érdemes nézegetni, ha elakadtunk a festéssel, és azt kell kitalálnunk, mi is legyen a következő lépés.
A színválasztáshoz nagyítsuk fel a referenciaképet. Amikor a fényképet pixelesre felnagyítjuk, nagyon érdekes felfedezéseket tehetünk. Meglepő, hogy az egyszínűnek látszó felületek milyen sokféle és főleg milyen meglepő színekből tevődnek össze. Érdemes időnként ránagyítani a fényképre, amiről festünk, és tanulmányozni az ott megjelenő színeket.
Alakítsuk át a referenciafotónkat fekete-fehérré. A színérték (hogy mennyire sötét vagy világos valami) a festmények legfontosabb eleme. Színes képek esetén gyakran nehéz eldönteni, hogy az egyes színeknek egymáshoz viszonyítva milyen a színértéke. A fekete-fehér képen viszont egyből meg tudjuk határozni a különböző szürke árnyalatokat, amelyek aztán segítenek a festményen is a megfelelő színérték létrehozásában.
Saját festményünk ellenőrzése piros színszűrővel. Ugyanazt a célt szolgálja, mint az előző lépés. A piros színszűrőn keresztül – mely lehet egyszerűen egy piros színű műanyag iratgyűjtő is – a színek „eltűnnek” csak világos és sötét foltok látszanak, így ellenőrizhetjük, hogy megvannak-e a képünkön a szükséges színérték eltérések.
Ezen a képen a lila és kék ruha színárnyalata ugyanolyan. Ettől a színes kép is kicsit „lapos”.
Ugyanaz a téma, de a színszűrőn át jól látszik, hogy a három ruha színárnyalata eltérő.A sárga, világos színe ellenére is elég élénk, hogy tompa narancsnál erősebb színértékű legyen.
Ha elakadunk egy képpel, tegyük félre egy időre, és térjünk vissza hozzá később. Gyakran csak egy-két ecsetvonásra vagy egy kis árnyalásra van szükség, amit friss szemmel azonnal észreveszünk.
Nézzük meg a festményt tükörben, vagy lefényképezve. Ez teljesen új perspektívába állítja a képet, és gyakran felfedezünk olyan problémákat, amelyeket a kép előtt állva nem vettünk észre.
Jó festést, rajzolás kívánok mindenkinek!
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet