A közös játék öröme
A napokban egy igen kedves történetet hallottam egy nyelvtanár ismerősömtől. A hobbi szót tanulták éppen, és megkérdezte a 8 éves kis tanítványától, hogy apukájának mi a hobbija. Mire a kislány egyből rávágta: Az, hogy velünk játszik! Kaphat ennél őszintébb dicséretet egy szülő?
Május utolsó vasárnapja gyereknap. Ez a nap kiemelten a gyerekekről és az együtt, szórakoztatóan töltött időről szól. Elmehetünk állatkertbe, cirkuszba, bábszínházba – de a gyerekek legalább annyira fogják élvezni azt is, ha “csak” otthon maradunk, és a kreatív énünknek adunk szabad teret. Elő az ollóval, ragasztóval, festékkel – és persze a “játszóruhával” meg egy nagy nylonterítővel, és merüljünk bele az alkotásba.
Egy jó tanács: Ne akarjuk befolyásolni azt, hogy mit csinál a gyerek. Csak adjunk neki eszközöket és ötletet, és figyeljük, mi pattan ki a fejéből.
Tojásdíszítés fantáziával (fénykép: Harrach Ágnes)
Valószínűleg mindenkinek megvannak a kedvenc barkácsötletei, de mindig érdemes újabbakat is kipróbálni. Néhányat most én is felsorolok.
Itt van mindjárt a kavics, mint alapanyag. Remek időtöltés már a gyűjtögetés is – folyóparton, kavicsbányában, de akár egy útszéli sóderkupacból is. Aztán ha már van elég alapanyagunk, tisztára mostuk és megszárítottuk, akkor festhetjük , pöttyözhetjük, vagy akár figurákat is készíthetünk belőlük.
Készítsünk időkapszulát. Minden gyerek leírja, hogy mit tervez az elkövetkező egy évre, mit szeretne elérni, mit ígér meg magának … aztán a leveleket egy borítékba téve eldugjuk egy fiók mélyébe, vagy vízálló csomagolásban, pl. PET-palackba csúsztatva, akár a kertben is eláshatjuk, egy fa tövébe. A következő gyermeknapon, egy év múlva, érdekes lesz elővenni, és visszaolvasni. (Tipp: írjunk egy feljegyzést magunknak, hogy hova is rejtettük az időkapszulát, és persze arról is, hogy mikorra terveztük a felnyitását.)
Ha már szóba került a PET-palack. Készíthetünk palackpostát is. Útnak indíthatjuk az üzenetünket a hagyományos módon, valóban palackban, a folyóba dobva, vagy belerejthetjük egy léggömbbe, amit hagyunk világgá repülni, de meglephetjük vele az utca vagy a lépcsőház lakóit is. Egy kedves üzenetnek, saját készítésű képeslapnak mindenki örül. Ha csupán az örömszerzés a célunk, még alá sem kell írni. De ha megadjuk az e-mail címünket, talán választ is kapunk, és kiderül, hol landolt az üzenetünk, és milyen érzéseket váltott ki a megtalálóból. (Ha óvatosak akarunk lenni, akár egy teljesen új e-mail címet is generálhatunk kizárólag ehhez a játékhoz.)
Játsszunk fotómodellesdit. Keressünk valami semleges hátteret, vagy egyszerűen csak akasszunk fel egy fehér lepedőt a szekrényre, és máris kezdődhet a fényképezés. Elő a ruhákkal a szekrényből, kísérletezzünk bátran érdekes vagy vicces összeállításokkal, kiegészítőkkel – és persze változatos pózokkal és arckifejezésekkel is. Váltogassuk a fényképész és modell szerepeket, de remek alkalom ez bolondos családi csoportképek készítésére is. A legjobb képekből, aztán, kinyomtatva, kiállítást is készíthetünk a falon – vagy felhasználhatjuk a karácsonyi üdvözlőlapokhoz is. (Sosincs eléggé korán nekiállni a karácsonyi ajándékoknak és képeslapoknak!)
Építsünk erődöt a bútorokból, és játsszuk el az egri vár ostromát. Emlékszem, kiskoromban mi gyakran játszottunk ilyesmit. Hol egy erődöt, hol egy kalózhajót vagy vadnyugati kocsmát alakítottunk ki. A kalózhajósdinak ugyan nagy sírás lett a vége, mert a bátyám elrabolta a kedvenc babámat, az árbochoz kötözte fogolyként, és nem akarta elengedni! De a kocsmában kapható mindenféle színes italoktól még úgy is nagyon jó kedvünk lett, hogy egy csepp alkohol sem volt bennük 😀
Készítsünk barátságkarkötőt. Elő a szekrény mélyén rejtőzködő maradék kötő- és hímzőfonalakkal. Ha egyszer nekikezdünk, már csak abbahagyni lesz nehéz, az ember mindig újabb és újabb színkombinációkat akar kipróbálni.
Barátság karkötő (forrás: embroiderywerks.com)
Hagyj üzenetet