Kihagyás
Rajzfüzet házilag
Szeretek rajzolni, festeni, és tagja vagyok egy FB-csoportnak, ahol, egyik lelkes tagunknak köszönhetően, minden év júniusában 30 napos rajzkihívást tartunk. Minden nap egy új téma, egy új rajz.
Idén már jó előre készülök rá, és nem csak fejben. Elkészítettem a saját 30 lapos rajzfüzetemet is. Plusz 4 lap, egy a “főcímnek”, egy a lezáráshoz, a maradék kettőt pedig felemészti a kemény fedél.
Először is kigondoltam a megfelelő méretet, és beszereztem a szükséges papírmennyiséget. Mivel én általában akvarellezni szoktam, ezért 300 grammos papírt vettem, de a kihívás növelése érdekében a fehér lapok mellé világosszürke és bézsszínűek is kerültek. Papírt vásárolni általában olyan helyre megyek, ahol mindjárt fel is vágathatom, egyszerűbb így, és szebb is, mintha én darabolom otthon ollóval vagy sniccerrel.
A duplaméretű lapokat egyenként félbehajtottam, de előtte bigeltem a hajtásvonalat. A bígelés azt jelenti, hogy egy vonalzó mellett valami tompa tárggyal – csontkéssel, kemény műanyag késsel, domborítószerszámmal vagy akár kifogyott golyóstollal – meghúzom, bemélyítem a hajtásvonalat, majd a mélyedéssel ellentétes (!) irányba hajtom össze a lapokat.
Nekem ilyen remek kis bígelőm van
A lapokat kettesével összeillesztettem egy-egy ívbe, majd az így előkészített papírt 24 órát préseltem (mire jók a hagyományos nagyszótárak!), hogy a hajtások még jobban rögzüljenek. Kettő lapnál többet nem akartam egybefogni, mert az akvarellpapír elég vastag.
Az előkészületek után jöhetett az izgalmas rész, a lapok összevarrása. Először is ki Kellett lyukasztani a lapok gerincét a megfelelő helyen. Többféle varrási mód létezik, én egy olyan írok itt le, amelyikhez páratlan számú lyukra van szükség.
A lyukasztást egy sablon és egy ár segítségével végeztem, egy már kidobásra ítélt vastag szótárt használva bölcsőként. A nyitott lapok közti mélyedés jól megfogta a lapokat, amelyek így nem csúszkáltak el.
Ivek lyukasztása egy sablon segítségével
Lyukasztás előtt ceruzával halványan jelöljük meg az ívek jobb felső sarkát. Bármilyen pontosan próbáltuk is meg kiszúrni, mégis lehet eltérés a lyuktávolságok között, úgyhogy fontos, hogy az összevarrásnál minden ív azonos irányban álljon.
A varráshoz erősebb cérna van szükségünk, vannak erős bőrvarró cérnák, de gomblyukvarró cérna vagy gyöngyfonal is megfelelő.
Varrás közben ügyeljünk, hogy a szál mindig feszes legyen. Ne húzzuk túl, mert akkor kitépi a lyukat, de minden öltésnél figyeljünk rá, hogy a cérnát teljes egészében áthúzzuk a lyukon. Különösen a belső oldalon ellenőrizzük többször is, mert ott kevésbé van szem előtt.
A rajzfüzetemnek nem terveztem takaró gerince, ezért egy 2 m hosszú cérnát vágtam, amit nem kellett toldani. Ezzel kicsit bonyolultabb volt a varrás az elején, de időnként lelógattam, és hagytam, hogy kipörögje magát, így kevésbé volt hajlamos a csomósodásra.
Mivel vízfestéket akarok használni a papíron, nagyon fontos volt, hogy ne hagyjak rajta zsírnyomokat. Van, aki, pont ezért, gumikesztyűben varr, én megelégedtem egy – a szokásosnál is alaposabb – kézmosással.
Varrás előtt esetleg érdemes viaszolni a cérnát. Én bőrvarró cérnával dolgoztam, ami már viaszolva volt, így erre nem volt szükségem, de egy méhviasz tömbben lévő vágaton áthúzva, bárki elvégezheti ezt a műveletet. A viaszolt fonallal könnyebben megy a varrás.
És akkor most lássuk a kopt kötés menetét, ami egyáltalán nem olyan bonyolult, mint első olvasatra esetleg tűnik, és nagy előnye, hogy a lapok teljesen szétnyithatók.
Az íveket alulról felfelé jelöljük A, B, C stb. Betűkkel, a lyukakat pedig balról jobbra 1, 2, 3, 4 és 5-tel. Az első két ív összevarrásához eltérő technikát használunk, mint a további ívek hozzávarrásához.
Jelmagyarázat a fűzés leíráshoz
Varrás közben, ha akarjuk, iratcsiptetővel összefoghatjuk az éppen varrás alatt álló alsó ív felső és a felső ív alsó lapjait, hogy ne csúszkáljanak el az ívek egymástól. Ez segítség lehet, viszont figyelni kell, hogy a cérna ne akadjon bele a csiptetőkbe.
Fogjuk meg az első ívet, és öltsünk kívülről befelé az A1 nyíláson (be A1). Húzzuk át a cérnát úgy, hogy kívül maradjon egy kb. 10 centis darab. Belülről kifelé bújtassuk át a tűt az A2 lyukon (ki A2).
Fogjuk a következő ívet, és helyezzük rá az elsőre úgy, hogy a jobb felső sarokban lévő jelölések ugyanott legyenek. Kövessük az itt következő öltésmintát.
be B2, ki B3
be A3, ki A4
be B4. ki B5
be A5, ki A4
be B4, ki B3
be A3, ki A2
be B2, ki B1
Ellenőrizzük, hogy mindenhol jól meghúztuk-e a cérnát, majd szorosan kössük össze a hosszú szálat az A1 lyuknál meghagyott rövid cérnavéggel. Ezután folytassuk a varrást.
Helyezzük a harmadik ( C ) ívet a B ív fölé. Ügyeljünk a megfelelő tájolásra!
be C1, ki C2, bújtassuk át a cérnát jobbról balra az A2-t a B2-vel összekötő szál alatt ( A2/B2) (Ezt a legegyszerűbben úgy tehetjük meg, ha az A2/B2 szál jobb oldalán leöltünk a két év között, aztán a szál baloldalán ismét felöltünk.)
Be C2, ki C3, jobbról balra A3/B3 alatt
Be C3, ki C4, jobbról balra A4/B4 alatt
Be C4, ki C5, jobbról balra A5/B5 alatt
Majd balról jobbra a C5-ből kijövő cérna alatt.
Tegyünk a C ívre egy újabb ívet. A D ívet ugyanúgy varrjuk a C-hez, mint a C-t a B-hez, csak fordított irányban.
Be D5, ki D4, balról jobbra B4/C4 alatt
Be D4, ki D3, balról jobbra B3/C3 alatt
Be D3, ki D2, balról jobbra B2/C2 alatt
Be D2, ki D1, balról jobbra B1/C1 alatt
Öltsünk át a D1-ból kijövő cérna alatt, jobbról balra
A következő ívet ismét a C ívnél leírtak szerint varrjuk, és így folytassuk, míg az összes ívvel el nem készültünk.
Ellenőrizzük, hogy a varrás mindenhol feszes, majd csomózzuk hozzá a cérna szabad végét az 1-1 vagy 5-5 szálhoz, közvetlenül a lyuk felett.
A biztonság kedvéért tegyünk egy csepp ragasztót mindkét csomóra, majd vágjuk le a felesleges cérnákat, csak egy kis farkincát hagyva. Ezzel el is készültünk a varrással.
Igy néznek ki az összefűzött ívek
Azt hittem, ez lesz a munka legnehezebb része, de az első pár lépés után, már nagyon adta magát, és ahogy a cérna rövidült, a varrás is egyre élvezetesebb lett. Viszont hátra volt még a kötés.
Először is kiválasztottam az ebru- és kleiszterpapír készletemből egy vidám darabot, amit a borításra szántam. A borítólap kiválasztásánál figyeljünk arra, hogy a méretének jóval nagyobbnak kell lennie, mint a kemény fedél mérete, hogy nagy ráhajtással tudjuk azt befedni. Így könnyebb elkerülni, hogy esetleg kilógjon valahol a szürkekarton.
Nem akartam túlbonyolítani a dolgot, így gerincet nem kapott a rajzfüzetem, csak csinos megerősítő szalagot a gerincoldalon, és egy színes gumit a nyitott végén, a lapok összefogására.
Először a szalagok egyik végét, jó hosszan, ráragasztottam az egyik fedőoldalra, Technocol rapiddal. (Létezik hivatalos könyvkötészeti ragasztó is, de nekem éppen nem volt itthon 😊 Így maradt az iskolai ragasztó, illetve a házilag főzött csiriz.) Préselve megszárítottam, majd a pillanatszorítókkal jól összefogott füzet másik oldalára is szorosan felragasztottama szalagokat. Vigyázzunk, nehogy odaragasszuk a szalagot magához a gerinchez!
Száradás után, ha kedvünk van, színes hímzőfonallal viszont odaerősíthetjük az ívek varratához.
Ezután következett az összefogó gumiszalag felragasztása a hátlapra (ennél a pontnál igazából még mindegy, melyik oldalra ragasztjuk, de amint a ragasztás megtörtént, már ez lesz a füzet hátsó oldala 😊 ). Minél laposabb gumit találunk, annál jobb. A vastagabb gumi miatt esetleg nem lesz megfelelő a keményfedél felragasztása.
Aki akarja, felragasztás előtt meg is festheti a gumit a borítólaphoz passzoló színre. Én híg akrilfestéket használtam, mert az vízálló. Ha van kéznél ruhafesték, az még jobb.
Csirizt főztem egy kávéskanál lisztből és kb. 1 dl vízből (főzés közben még adhatunk hozzá vizet, ha túl sűrűnek találjuk). A csirizzel ráragasztottam a színes borítólapot a füzetlapok méreténél néhány mm-rel nagyobb szürke kartonra, úgy, hogy a hátoldalra visszahajló rész is széles sávban borítsa a kartont. (Szürke karton helyett bármilyen más keményebb karton, pl. müzlisdoboz, ingkarton is megteszi.)
A beborított lapokat, külön-külön műanyag irattartóba csúsztatva, préselve szárítottam egy fél napig.
A fedőlap beborítása, nagy ráhajtással
A csirizt nem dobtam ki, így most egyszerűen csak egy kevés vízzel hígítva melegítettem egy kicsit, amíg ismét megfelelően folyós lett, és összeragasztottam a kemény fedelet a füzetem külső oldalaival. A ragaszott fedőlapok alá és fölé ismét műanyag került (hogy ne ragadjanak semmihez), és az egész füzet visszakerült a prés alá. Aztán már csak el kellett foglalnom magam néhány órára, hogy végre megláthassam az eredményt 😀
így néz ki a kész rajzfüzet elölről ...
Hurrá! Kezdődhet a rajzkihívás!
Orsi (blogger)
Share This Story, Choose Your Platform!
Harrach Orsolya bemutatkozását a "Bemutatkozás" menüpontban találod:
http://kreativhobbikcsoport.hu/bemutatkozas/
Hagyj üzenetet