KHCS interjú sorozat 11. – Bata Marianna

Egy soroksári kreatív rendezvényen találkoztunk először, amit megelőzött héhány éves online ismerettség is. Ennek már majd 10 éve, azóta leérettségizett a kicsi fia, miközben ő számtalan alkotással gazdagította a világegyetemet. Jó néhány korszakát ismertem, számos technikával kísérletezett. Ismerkedjünk meg Bata Mariannával.

Mariann alkotás közben

Mesélj magadról egy kicsit. Hol élsz, mivel foglalkozol, hogy alakult az életed idáig?

Mérnök vagyok, férjemmel és két gyermekemmel Pécs mellett élünk egy faluban. Már általános iskolában imádtam rajzszakkörre járni. Lenyűgözött, hogy mi mindenre fel lehet használni a hétköznapi tárgyakat. Később tűzzománc szakkört is volt szerencsém kiróbálni egy évig. A mai napig őrzöm az ott készült alkotásokat, pedig csaknem 30 évesek már.

Melyek voltak a fő technikák, amelyekkel eddig foglalkoztál?

Kipróbáltam szinte mindent, ami szembejött velem, a piropáka használattól kezdve, a könyvkötésen és a viaszkép vasaláson át, az ékszerkészítésig. Volt egy süthető gyurmás korszakom is. De nem áll távol tőlem a hímzés, a varrás, az újrahasznosítás sem. A gyapjún kívül bármilyen alapanyagból szívesen alkotok.

Mariann féle híres binoglik

Hol szerzed be az alapanyagokat és hozzávalókat?

Nyitott szemmel járok a világban. A hobbiboltokon kívül nagyon jó alapanyagokat lehet találni kisebb-nagyobb boltocskákban (100 Ft-os boltokban, vegyes cikk boltokban, stb), de számomra a pécsi vásár is igazi kincsesbánya, ahol egyedi dolgokra lehet bukkanni, szinte fillérekért. Néha – helyhiány miatt – meg is kell fékeznem a hörcsög énemet.

Mariann gyurma kanalai és miniatűr pitéje

Mit jelent számodra az alkotás? Mi inspirál?

Az alkotás egyfajta menekülési út volt számomra. A kisautó tologatástól félig begolyózva menekültem a kreativitás oltalma alá, amikor a fiam 2 éves volt, ennek már tizensokéve…

Azóta sem szabadultam, sőt az életem szerves része lett. És bár kisautót már nem kell tologatnom, segítség volt a kamasz évek átvészelésében is. A manapság divatos kifejezéssel élve az “énidőmet” így töltöttem ki számomra leghasznosabban. Teljesen ki tudok kapcsolni az alkotás ideje alatt. Így nemcsak a végeredmény gyönyörködtet, hanem a rá fordított idő a lelkemet is gyógyítja. Örömmel tölt el, ha személyes ajándékot készíthetek olyan embernek, akit jól ismerek. Akkor készülhet igazán testreszabott egyedi ajándék. Én is ezeknek örülök legjobban, akár adom, akár kapom.

Inspirációk folyamatosan érnek, legtöbbet a Pinterestről szerzem, de, mint említettem, nyitott szemmel járok. Elég egy új forma, egy szín, hogy szerelembe essek, és pörögni kezdjenek a fogaskerekek. Jó, mostanában kicsit nyikorognak.

Van kreatív példaképed? Ha igen, ki az?

Természetesen van, de nem tudnám egy személyre korlátozni. A környezetemben elég sok ügyes kezű hölgy van, akik, bár nem kézművesek, mégis elképesztően aprólékos, kidolgozott, ízléses alkotások kerülnek ki a kezük közül. Ahány ember, annyi féle technika, hiszen nem vagyunk egyformák, mindenki más miatt csodálatra méltó.

Mostanában ritkábban alkotsz. Szerinted mi ennek az oka? Várható, hogy ismét visszatérsz a rendszeres kreatív tevékenykedéshez?

Az alkotás most is mindennapos számomra, talán csak nem annyira látványos életszakaszba érkeztem. A fiam érettségizett, a lányom gimnazista lett, szóval elég sűrű év van mögöttem, másra kellett fordítanom az energiáimat.

A nyári időszak nálunk amúgy is a kertről szól. A befőzésről, a paradicsom kötözésről, a fűnyírásról, a virágokról, és persze a kirándulásról, meg a nyaralásról is. Régen a parasztok is csak télen kézműveskedtek, hiszen akkor értek rá. Egyik nyáron hímzőrámát kerestem egy kézimunka boltban. Az eladó úgy nézett rám, mintha nyári Mikulás lennék és közölte, hogy hímzőráma csak télen van. Persze a vásárban találtam végül azt is, nyár ide vagy oda. Most is folyamatban van nálam egy nagyobb méretű hímzés, ami ajándéknak készül.

Amíg a gyerekeim ovisok illetve kisiskolások voltak, nagyon nagy volt a kereslet az óvónénik és a tanító nénik részéről a termek dekorálására, a gyerekek által is könnyen elkészíthető dolgokra, ötletekre. Kellően kiélhettem a hajlamaimat, és még örültek is neki, teret engedtek nekem. Ennek néhány éve vége van, így kénytelen vagyok új legelők felé fordulni.

Nagyon sok tervem van még, de mindig prioritást élveznek a sürgősen elkészítendő dolgok. Most pl. a lányom ballagására készült egy ajándék az osztályfőnök részére. Nálam fontos szempont az alkotásnál, hogy ne érezzem kényszernek. Próbálkoztam megrendelésre is dolgozni, idegenek részére, de rá kellett jönnöm, hogy az nem nekem való. Abban a pillanatban, ahogy munkának érzem az alkotást, elveszítem iránta az érdeklődésemet, és erőszaknak érzem. Úgy pedig nem megy.