Már biztosan tudjátok rólam, hogy szeretek képeslapokat készíteni. Élvezem a téma kiválasztását, a kinézet megtervezését, a rávalók összeválogatását, papírok, színek illesztgetését. És mindig jól esik arra gondolni, milyen arcot vág a címzett, amikor a reklámanyagok és a számlák között teljesen váratlanul egy személyre szóló képeslap is előbukkan.
Azt egyébként nem tudom, hogy mennyire jellemző, hogy a kínaiak otthon, a lakásban macskát tartanak – érdekes, erről még sosem beszélgettünk a menyemmel -, de a parkok, utcák bokros részei, hátsóudvarok tele vannak kóbor macskákkal, amelyek jobbára közadakozásból élnek.
Persze, én a nagyvárosokról beszélek. Azt nem tudom, falun, vagy Belső-Kínában mi a helyzet. Emlékszem viszont, hogy egyszer hosszan követtem egy idősebb hölgyet, aki végigjárta a parkot (parkokból rengeteg van Shanghaiban), a bokrok alól előhúzott egy-egy tányért, feltöltötte macskatáppal, és visszatette a helyére. Általában a cicák is már ott settenkedtek, és várták a friss eleséget. Még vizet is töltött nekik a nála lévő palackból, mint ahogy nálunk a gondos gazda eteti a jószágot. Hasonló jelenetet többször is láttam.
A lakóparkban, ahol a fiamék élnek, szintén vannak kóbor macskák. Némelyik ugyan csak félkóbor, mert valamelyik földszinti, teraszos lakáshoz tartozik – vagy egyszerűen csak önhatalmúlag beköltözött az ottani bútorok alá – és onnan jár felfedezőútra, de a legtöbbjük csak egy-egy bokor alján éldegél. Nem is olyan rosszul. Van valami babona is, hogy a macskával érdemes kedvesen bánni, ha valaki nem szeretné, hogy valami baj érje. Nem tudom, ez ivódott-e bele az ottaniak gondolataiba, vagy egyszerűen csak kedvelik az ilyen fajta állatokat, de néha már annyi kaját kapnak, hogy még a konzervből frissen felszolgált csemegére és csak fanyalogva néznek 😀
Ez a fajta kollektív “macskatartás” mindenesetre nagyon praktikus azoknak, akik nem sokat vannak otthon, esetleg gyakran elutaznak hosszabb időre – vagy egyszerűen csak bérlakásban nem tudnak saját macskát tartáni. Minden újabb alommal ismét kezdődik az ismerkedés, a magukhoz édesgetés, a névadás, a barátkozás … A módszer bevált, és jól működik. (Kérem, az elkötelezett macskabarátok ne kövezzenek meg ezért a megjegyzésemért! 😀 )
És hogy jön ez az egész macskás sztori a képeslapokhoz? Hát csak úgy, hogy kedvem támadt meglepetés képeslapot készíteni a fiataloknak. “Bármi-nap” alkalmából, főleg, mert úgy sem tudom kiszámolni, mennyi idő alatt ér oda a posta.
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet