Egy kis festék, sok papír és egy nagy darab nylon terítő – indulhat is a móka. Gyerekeknek már maga a folyamat is remek szórakozás, a kicsit nagyobbak pedig akár előre is gondolkozhatnak, és kitalálhatják, mi célt szolgál majd a színes papir.
Keressünk néhány üres műanyag edényt. Ezekben lesznek a színes oldatok. Az akrilfestékkel könnyebb tömény oldatot készíteni, mint a vízfestékkel, ez utóbbi viszont könnyebben lejön a bőrünkről és a ruhából is jobban kimosható. A joghurtos poharak méretüknél fogva nagyon jók, de érdemes valami nehezéket, például egy kavicsot tenni a pohár aljára, hogy stabilabb legyen, nehezebb legyen kiborítani.
Készítsünk elő különböző fehér papírokat. A rücskös felületű rajzpapír jobban szívja a vizet, mint a sima felületű műszaki rajzlap, érdemes különféle papírokkal kísérletezni.
Amire ezen kívül még szükségünk lesz: egy nagyobb ecset, 2-3 cm széles laposecset a legjobb, és szívószálak. A műanyag mentes hónap jegyében, akár igazi szalmaszállal is dolgozhatunk!
A hozzávalók
Először csak két technikáról akartam beszélni, de ha már kéznél volt a folyékony festék és a szívószál, gondoltam játszom egy kicsit a harmadikkal is. Lássuk hát őket sorjában. Mindháromnak az a lényege, hogy csak részben tudjuk befolyásolni a végeredményt, ezért nem is tudjuk elrontani. Bármi is születik a végén, a mi saját, absztrakt művünk lesz.
Érdekes mintázatú színes alapot hozhatunk létre, ha jó alaposan bevizezzük a papírt, a folyékony festékeket változatosan rácsöpögtetjük, majd a papír felületére nyomkodunk egy összegyűrt nylonzacskót.
Fontos, hogy a festék nedves, helyenként folyékony legyen a papíron, és a nylon is minél gyűröttebben simuljon a papírra.
Miután megszáradt, húzzuk le róla a nylont, és már gyönyörködhetünk is a mintában.
Vidám pacás képeket készíthetünk úgy, hogy az ecsettel egy tócsányi festéket teszünk a papírra, majd a szívószállal szétfújjuk a festéket. Érdemes nagyobb papírral kezdeni, hogy nyugodtan szaladhasson világgá a festék. Azt tapasztaltam, hogy akkor működött a legjobban, ha egész laposan tartottam a szívószálat, és határozottan, de röviden fújtam meg. Érdemes kísérletezni, más lesz az eredmény, ha röviden, erősen fújod, vagy hosszan, finomabban. Ez is olyan technika, amivel csak részben tudod irányítani az eredményt.
És a kedvencem, a szappanbuborékos festés. Tegyünk a festékoldatokba egy kis mosogatószert, majd a szívószállal buborékosítsuk fel az oldatot annyira, hogy a buborékok jócskán kiemelkedjenek a pohárból. Ezután fogjunk egy darab papírt és vágjuk le a buborékokat a pohárról, azaz a papírt húzzuk el közvetlenül a pohár felső szegélye felett. Ha a buborékok odébb szöknek, a szívószállal nyugodtan visszaterelhetjük őket, a papírra.
Tegyük félre a papírt, és várjuk meg, amíg a rajta lévő buborékok elpukkannak és megjelenik a minta.
Csinálhatjuk úgy is, hogy egyszerűen rárakjuk a papírt a pohárból kidomborodó szappanbuborékra. Kísérletezzünk különféle mozdulatokkal. A lényeg, hogy az oldatban sok legyen a festék, akkor mutat majd igazán az eredmény. Akrilfestékkel könnyebb jó eredményt elérni, de kisgyerekekkel inkább a vízfestéket választanám.
Az álló csíkok műszaki rajzlapra, a fekvők akvarellpapírra készültek, vízfestékkel
Akrilfestékkel készítve
A kész papírokból készülhet könyvjelző, ajándékkísérő, képeslap, vagy dekorálhatjuk vele a scrapbook oldalakat is.
Jó mulatást kívánok hozzá!
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet