Mindig is szerettem az újrahasznosítást szolgáló kreatív tevékenységeket. Úgy érzem, rengeteg kihívás van abban, hogy ahelyett, hogy dolgokat vásárolnánk, inkább a már meglévőkből teremtünk valami újat. Ezért is kedvelem annyira a papírfonást. A reklámáradatot megállítani, sajnos, nem lehet. De a már kinyomtatott papírt felhasználhatjuk, és csodás használati és dísztárgyak készülhetnek belőle. Ezért is figyelem olyan érdeklődéssel Mészáros Judit munkáit, a sodrott papírcsíkokból készült  kosarakat, tartókat, faliképeket. De hogyan is kezdődött? Riportunkból kiderül.

Kérlek, mesélj egy kicsit magadról.

54 éves vagyok, a Törleynél dolgozom SAP tanácsadóként, ami az informatika egy szelete, tulajdonképpen a rendszer fejlesztésével, a felhasználók támogatásával foglalkozom.

Két éve költöztem Etyekre, egy családi házba, nagy kerttel, ahol már a felújításban is kivettem a részem, és, azt hiszem, életem végéig teret ad az “alkotásra”.

Van egy 22 éves lányom, aki, ha munkája engedi, pár napra kijön hozzám és élvezi a természet közelségét.

Gyerekkorom óta a sport része az életemnek, úsztam, versenyszerűen kosaraztam, és azóta is valamit mindig csinálok, heti rendszerességgel. Tavaly kezdtem tánciskolába járni, több stílust kipróbáltam, és a rocky lett a nagy kedvenc.

Mikor kezdtél el érdeklődni a kreatív alkotás iránt?

A 8. osztály után, pályaválasztáskor azt mondtam a szüleimnek, mindegy milyen iskolába adnak, csak olyan legyen, ahol a kezemet kell használni, nem a fejemet 😀 Pedig nem voltam rossz tanuló, és ez így utólag viccesen hangzik. Így kezdtem szakmunkásképzőben porcelán korongosnak tanulni. A ma már nem létező Aquincum porcelángyárban voltam gyakorlaton, ahol nagyon rendesek voltak a főnökeink, és megengedték, hogy felmenjünk a padlásra (persze munkaidő után), ami tele volt a gyár által valaha gyártott gipsz öntőformákkal. Egy szintén kreatív osztálytársnőmmel, ezeket felhasználva keltettünk új életre kaspókat, vázákat gézzel, rizzsel üveggyöngyökkel dekorálva. Nagyon élveztük, a kollégák is a csodájára jártak.

Aztán az élet úgy hozta, hogy elhagytam a szakmát, és olyan közegben dolgoztam, ahol az akkor bimbózó számítástechnika közelébe kerültem, és munka mellett programozó, majd rendszerszervező diplomát szereztem. De hogy ne kockuljak el, hobbinak megmaradt az alkotás.

Emlékszel még, mi volt az első komolyabb technika, amit kipróbáltál?

Fiatal koromban nagy divatja volt a makraménak, internet nem lévén, könyvekből tanultam a csomózás rejtelmeit. Egy rokon a kábel gyárban dolgozott, és onnan hozta nekem az egyébként szigeteléshez használt zsinórt, több kilós motringban, és készültek a virágtartók, fali képek.

Nemrég, a költözés során, került elő egy olyan nyakék, amit hímzőfonalból csináltam… manapság ezt mikro-makraménak hívják, és nagy divatja van az így készült ékszereknek. Hát persze, hogy fel kellett elevenítenem 😀

Mostanában főleg papírfonással foglalkozol. Honnan jött az ötlet, és miért fogott meg?

Mondhatni a szükség hozta, a ház felújítása után nem sok pénzem volt a kiegészítőkre, mint például lámpabúra.

Engem mindig azok a technikák izgattak jobban, amivel valamilyen hasznos használati tárgyat lehet létrehozni, akkor is, ha ajándéknak készül.

Nagyon sok technikát kipróbáltam az elmúlt 10 évben, egy csodás kreatív baráti társaságnak köszönhetően, akikkel mindig inspiráljuk egymást, és folyamatosan tanulunk egymástól, nem csak kreatív technikákat, hanem hozzáállást az élet dolgaihoz. Az egyik alkotós hétvégénken peddignádból tanultunk meg kosárkát, angyalkát fonni. Így magát a fonást már itt kipróbálhattam.

A Pinterest is nagy barátom, rengeteg ötletet és a megvalósításhoz szükséges tudományt lehet találni minden témában. Itt jött velem szembe a papírfonás, nagyon izginek tűnt, rengeteg lehetőséggel, és elkezdtem próbálgatni a pálca tekerést és fonást… de valami nem volt jó. Milyen a sors, az FB-n szintén szembe jött egy tanfolyam, amire el is mentem, és attól kezdve nincs megállás. 🙂

Mesélj, hogy készülnek az alkotásaid?

Többnyire a cél vezérli, sajnos annyi időm nincs, hogy tömeggyártsak, de így válik személyessé, ha ajándékba készül, illetve egyedivé ha az otthonomba.

Van egy lányod. Sikerült őt is megfertőznöd az alkotással?

Őt már genetikailag fertőztem. Kicsi gyerek korától a rajz és a természet érdekli. Általános iskola mellett művészeti iskolába járt, ahol több technikával is megismerkedett. Nagy kedvence volt az agyagozás, de végül festészetet tanult középiskolában. Most élményfestő kurzusokon instruktor, és segít az embereknek, hogy felismerjék magukban a kreativitást.

Mik a további terveid?

Húúú, az hosszú lenne.

Akkor maradjunk annyiban, hogy legközelebb talán majd csak erről faggatlak 😊 Köszönöm a beszélgetést!

 

Orsi (blogger)