Pénteken éjjel állatkertben voltam. Fantasztikus, mennyire más a hangulata egy-egy helynek, különböző napszakokban. Persze azért senkinek nem ajánlom, hogy zárás után is bent maradjon (bár az unokahúgomat egyszer úgy seperték ki jó órával a zárás után, mert egy távoli játszótéren nem hallották a hangosbemondót, csak annak örültek, hogy végre hozzáférhetnek a remek játékokhoz 😀 ), de időről időre rendeznek ilyen éjszakai programokat, például évente egyszer az Állatkertek éjszakáját.

Mivel túl sűrűn nem járok az állatkertbe, hát számtalan meglepetésben volt részem, átépítések, új dolgok – és ezekhez jöttek még az aktuális esemény konkrét programjai, show-hatásai is.

A vízimadarak tava mögött például egy hatalmas kormorán fehérlett. Első ránézésre egy hatalmas szobornak látszott, csak később jöttünk rá, hogy egy remekül kivitelezett vetített képről van szó.

.

kép 1 / 1

Hasonlóan ötletes volt egy másik fényeffekt is.  Az egyik teret kígyóbőr mintás fénnyel borították be, bárki kígyóbőrt „ölthetett”, aki a lámpák fényében táncolt.

.

kép 1 / 1

Az állatkert tele volt emberekkel. Mindenki izgatottan sétált ketrecről ketrecre, és kukucskált, hogy lát-e valami állatot. Mások meg azért szaladgáltak izgatottan, mert egy pillanatra szem elől tévesztették a gyereküket. Igaz, nagyon sok gyerek fényrúdból készült karkötőt vagy nyakláncot viselt, de azért nem könnyű egy csapat azonos színben világító gyerekkar közül kiválasztani azt, amelyikhez a szívünk csücske gyerek tartozik 😀 Azért persze mindenkinek sikerült.

Kis sátrakban mindenféle érdekességeket mutogattak az állatkerti dolgozók, kengurubőrt, pelikán szárnycsontját (üreges, és olyan könnyű, mint a papír), levedlett bogárpáncélokat, zsiráfkoponyát… Soha nem gondoltam volna, hogy a zsiráf két kis szarvacskája igazából bőrrel bevont csontkinövés.

Új volt számomra a 2018-ban átadott Holnemvolt Vár is, ahol magyar rajzfilmek állatszereplőire támaszkodva alkottak meg egy ötletes játszóházat (4 emeleten, 800 négyzetméteren!). Igaz, a rejtvények most, az ingyenes belépés alkalmával, nem működtek, de még így is nagyon érdekes volt a kiállítás része, arról nem is beszelve, hogy Vuk, a nagy Ho-ho-horgász, Gombóc Artúr és Süsü milyen remek emlékeket ébresztett bennünk.

A közelben volt Tengerimalacfalva is. Igazán nem tudtuk, mire számítsunk a felirat alapján, de még elvárásoktól mentesen is nagy meglepetés tárult a szemünk elé.

.

kép 1 / 1

És persze ott vannak az örök kedvencek, a sokat mondó figyelmeztető táblák (valami oka biztosan van, hogy odakerült) és a szellemes elnevezések.

.

kép 1 / 1

.

kép 1 / 1

Bár nem jutottunk el se a fókaetetésre, se a denevérek titkos életéről szóló előadásra, így is annyi remek élményben volt részünk, hogy már most beírtam a jövő évi naptáramba is augusztus utolsó péntekére 😀

Orsi (blogger)