Pénteken éjjel állatkertben voltam. Fantasztikus, mennyire más a hangulata egy-egy helynek, különböző napszakokban. Persze azért senkinek nem ajánlom, hogy zárás után is bent maradjon (bár az unokahúgomat egyszer úgy seperték ki jó órával a zárás után, mert egy távoli játszótéren nem hallották a hangosbemondót, csak annak örültek, hogy végre hozzáférhetnek a remek játékokhoz 😀 ), de időről időre rendeznek ilyen éjszakai programokat, például évente egyszer az Állatkertek éjszakáját.
Mivel túl sűrűn nem járok az állatkertbe, hát számtalan meglepetésben volt részem, átépítések, új dolgok – és ezekhez jöttek még az aktuális esemény konkrét programjai, show-hatásai is.
A vízimadarak tava mögött például egy hatalmas kormorán fehérlett. Első ránézésre egy hatalmas szobornak látszott, csak később jöttünk rá, hogy egy remekül kivitelezett vetített képről van szó.
Hasonlóan ötletes volt egy másik fényeffekt is. Az egyik teret kígyóbőr mintás fénnyel borították be, bárki kígyóbőrt „ölthetett”, aki a lámpák fényében táncolt.
Az állatkert tele volt emberekkel. Mindenki izgatottan sétált ketrecről ketrecre, és kukucskált, hogy lát-e valami állatot. Mások meg azért szaladgáltak izgatottan, mert egy pillanatra szem elől tévesztették a gyereküket. Igaz, nagyon sok gyerek fényrúdból készült karkötőt vagy nyakláncot viselt, de azért nem könnyű egy csapat azonos színben világító gyerekkar közül kiválasztani azt, amelyikhez a szívünk csücske gyerek tartozik 😀 Azért persze mindenkinek sikerült.
Kis sátrakban mindenféle érdekességeket mutogattak az állatkerti dolgozók, kengurubőrt, pelikán szárnycsontját (üreges, és olyan könnyű, mint a papír), levedlett bogárpáncélokat, zsiráfkoponyát… Soha nem gondoltam volna, hogy a zsiráf két kis szarvacskája igazából bőrrel bevont csontkinövés.
Új volt számomra a 2018-ban átadott Holnemvolt Vár is, ahol magyar rajzfilmek állatszereplőire támaszkodva alkottak meg egy ötletes játszóházat (4 emeleten, 800 négyzetméteren!). Igaz, a rejtvények most, az ingyenes belépés alkalmával, nem működtek, de még így is nagyon érdekes volt a kiállítás része, arról nem is beszelve, hogy Vuk, a nagy Ho-ho-horgász, Gombóc Artúr és Süsü milyen remek emlékeket ébresztett bennünk.
A közelben volt Tengerimalacfalva is. Igazán nem tudtuk, mire számítsunk a felirat alapján, de még elvárásoktól mentesen is nagy meglepetés tárult a szemünk elé.
És persze ott vannak az örök kedvencek, a sokat mondó figyelmeztető táblák (valami oka biztosan van, hogy odakerült) és a szellemes elnevezések.
Bár nem jutottunk el se a fókaetetésre, se a denevérek titkos életéről szóló előadásra, így is annyi remek élményben volt részünk, hogy már most beírtam a jövő évi naptáramba is augusztus utolsó péntekére 😀
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet