Ti, akik rendszeresen olvassátok a blogot, biztosan azt is tudjátok, hogy éppen most zajlik a KHCS-tábor Toszkánában. Ha a Facebook oldalon kirakott képek alapján kedvet kaptok, hogy jövőre Ti is részt vegyetek, az alábbi útmutató alapján már biztosan nem ér benneteket meglepetés! (Vagy ha mégis, akkor születik majd belőle egy újabb blogbejegyzés 😀 )

Íme, 7 alapszabály a túléléshez:

1  A helyszínre való zökkenőmentes eljutáshoz olvasd el gondosan az útmutatót, azután …. Olvasd el újra. Főleg az apró részletekre figyelj, amelyek leginkább az utolsó 1-2 kilométerre vonatkoznak. Mert nem az első 980 kilométer az izgalmas (habár volt olyanunk is, aki Balatonfüreden „siklott félre”), hanem az utolsó néhány kilométer.

Örömmel jelentem, hogy a Wazze (elvileg) már tökéletesen topon van a feladat megoldásában, mivel egyik kedves táborlakónk oszlopos tagja a fejlesztőcsapatnak, és saját élmények alapján frissítette az adatokat 😊

Igaz, a földúton, ahol időnként egy-egy meredek lejtő is sokkol, látszólag sehova sem vezető kanyarral, na, itt sokszor már se térerő, se internet kapcsolat. De a mobilon már ott van a betöltött útvonal, és támaszkodhatunk a megérzéseinkre … – és az útmutatóra is. Különös tekintettel az utolsó mondatra, miszerint: „… és itt vegyél egy nagyon éles jobb kanyart, és már bent is vagy a tábor területén”.

Ennyi. Délután 3 és este 10 között már meg is érkeztél 😀

2   Kávéfőzés. Mert, ugye, egy hosszú út után ez a legfontosabb. Itt jön be a retrofeeling. Palackos gáz, ahogy még gyerekkorunkban használtuk – de ki emlékszik már arra! Jó hír, hogy amit gyerekkorunkban elsajátítottunk, az előbb-utóbb visszajön, ha szükség van rá. Amikor már nagyon vágyunk arra a fránya kávéra, és hiába csattogtatjuk a szikráztatót, csak eszünkbe jut, hogy a gázpalackot is ki kell nyitni.

3   Hogyan kergesd ki a macskát a szobából? Vidéken vagyunk, sőt a természet kellős közepén. Ami azt jelenti, hogy az állatvilág is jelen van. Például szúnyogok és apró, fekete csípős izék képében, csodálatosan megszőtt pókhálók közepén, szép hangélménnyel is kápráztató csengős szarvasgomba kereső kutyaként. Van egy féltenyérnyi éjjeli lepkénk is, amely késő esti partik rendszeres résztvevője, és ott van a háziak vörös cicája, akit hívhatunk Kosztának, Terrakottának, vagy bármilyen más néven – úgysem hallgat egyikre sem. Viszont előszeretettel surran be a szobákba, és remek partner bújócskához, már ha az ember élvezetét leli abban, hogy minden ágy és szekrény alá bekukucskál. Viszont nem karmol, igaz, meg sem sértődik, ha végre kiebrudaljuk, továbbra is ugyanúgy keresi a társaságunkat.

4   Cinque Terre. erről az 5 tengerparti, szépséges házacskákkal teli faluról már annyi mindenki írt, hogy nem is érdemes rá külön szót vesztegetni. Két jó tanácsot viszont nem érdemes figyelmen kívül hagyni. Az egyik a korai indulás, mivel úgy tűnik, itt sosincs holt szezon. Aki 9 körül érkezik a falukhoz, vagy akárcsak az előttük lévő La Spezia nevű kisvároshoz, annak bizony már gondjai lesznek a parkolással.

Ha viszont ezen túljutott, és hajóval vagy vonattal megérkezett valamelyik faluba, akkor jöhet az újabb hideg zuhany. Igen, valóban strapabíró sportcipőben kellett volna jönni. Ez még akkor is érvényes, ha csak a falucskák macskaköves utcáit akarjuk bejárni, de aki a faluk közti egyik-másik túrát is megtenné, az el se induljon zárt lábbeli nélkül. A magasan a tengerpart felett haladó ösvényhez először fel kell kapaszkodni, aztán a sziklák, benőtt fák között végig kell menni rajta, végül természet alkotta „lépcsőkön” jutunk le ismét a következő faluba. Remek élmény, de némi kondícióra mindenképpen szükség van. Az út közepe táján, amikor némelyek éppen ott tartanak, hogy miért is adták a fejüket erre a túrára, élvezetes olvasmányként egy tábla szolgál, amelyen részletesen elolvashat, hogy hogyan kell jelezni a mentőhelikopternek, amikor a bajba jutottakért érkezik 😀

5   Hajnali futás azoknak, akik napi szinten vágynak a sportra és az izgalmakra. Az edzést a remek hegyes-völgyes terep biztosítja, az izgalmakat viszont a diszkrét figyelmeztető táblák, amelyek arra emlékeztetnek, hogy szerdán, szombaton és vasárnap bizony vaddisznóra vadásznak errefelé. És ez nem puszta ijesztgetés, távoli (vagy nem is olyan távoli) fegyverdurrogtatást bizony többször is hallottunk. Ahogyan rendszeresen futó résztvevőink áradozását is a hajnali toszkán tájon való edzés csodálatos élményéről.

6   Hogyan (ne) zárd ki magad a szobádból? Trükkösek az itteni ajtók. Kívül nincs kilincs, csak kulccsal nyithatók. De mivel egy-egy lakosztályban 4-5 ember lakik, óhatatlanul előfordul, hogy az utolsó ember azt hiszi, valaki még van, és nyugodtan behúzza maga után az ajtót – miközben a kulcs bent pihen, mondjuk az ebédlőasztalon. Ilyenkor aztán lehet riasztani a házigazdát, aki szerencsés esetben éppen a helyszínen tartózkodik, és hozza a pótkulcsot.

Az egyszerűbb megoldás viszont, hogy ki sem veszi az ember a zárból a kulcsot. Minek is bezárkózni, itt, ahol madár sem jár – de rossz emberek egészen biztosan nem 😊

7   Lopakodó léptek. Az előző pont alapján egyértelmű tehát, hogy amikor az ember lopakodó léptekre emlékeztető zajt hall, akkor sem kell semmi rosszra gondolni. Inkább kapjuk elő a zseblámpát, és kezdjünk bekukucskálni a borostyánlevelek közé. Ha szerencsénk van, sikerül megpillantanunk a mogyoróspelét, aki itt lakik valahol a fejünk felett.

És igen, alkottunk is. Kipróbáltunk különböző technikákat, és a Pentart jól bevált vagy éppen újonnan kifejlesztett termékeit is. A képek a bizonyítékok rá. Aki mégsem hiszi, járjon utána – a jövő évi táborban.

Orsi (blogger)