Két világháborút megért nagymamámtól, valamint édesanyámtól azt tanultam, hogy mielőtt bármit is kidobnánk, jól gondoljuk meg, hasznosítható-e még valamire. Generációkon keresztül így élt a családunk, részben a hiánycikk-korszakok, részben a relatív „szegénység” miatt (négygyermekes családok). Ma viszont újra divatba jöttünk, csak most úgy mondják mindezt, hogy tudatos és fenntartható. Ezek szerint eddig is azok voltunk.
Gyümölcsszezonban, befőzéskor, az ősz beálltával beindítja az ember fantáziáját a sok-sok felhalmozódott termés és mag: a cseresznye, szilva, sárgabarack, őszibarack magja, vagy alilaakác és a vasfa termése. Játékpénzen, játékfigurákon, töltőanyagon, bababolton kívül vajon mire lehet ezeket még használni?
Nyerges Andrea nemezelő fejéből pattant ki egy remek ötlet, aminek nem tudtam ellenállni, s máris sorra születtek az alkotások. Nemezelt ékszerekbe építhetjük be a szép mintájú őszibarackmagot. Kreatív felhasználás, olcsó, nagyon kevés az anyagigénye, gyorsan készül – tehát remek alkotási lehetőség gyerekekkel is.
Hozzávalók: félmaroknyi, különböző színű (maradék) szálas gyapjú, barackmag, szappan, víz. A kiválasztott barackmagot gondosan becsomagoljuk néhány réteg nagyon vékonyra széthúzkodott szalaggyapjúba. Az első réteg lehet egyszínű, majd minél kisebb és vékonyabb darabokkal dolgozunk, annál szebb lesz az eredmény.
A sok kicsi gyapjúszál jobban összekapaszkodik, mint a néhány hosszú, s az apró színdarabokból izgalmasabb minta alakul ki. Egy laza gyapjúlabdát kapunk. Markunkban tartva, óvatosan vízbe mártjuk, ettől máris laposabb lesz, majd szappanos kézzel egy darabig csak markolásszuk, majd óvatosan simogatjuk, hogy a megmaradjon a gyapjú a helyén, és ne gyűljön egy kupacba az összes. Néhány perces megmunkálás után határozottan érezzük, hogy a gyapjú kezd összeállni.
Ha már elég keménynek érezzük, akkor éles, hegyes kisollóval egyik oldalon kerek, ovális vagy csepp alakú lyukat vágunk bele, hogy előtűnjön az eddig rejtett barackmag. Természetesen itt is kicsit rákapaszkodott a gyapjú, de finom tépéssel lejön.
Ezt követően tovább tömörítjük a gyapjút, meleg, szappanos vízzel nyomogatjuk, különösen a vágott szélet. A végén akár forró vízben meg is fürdethetjük az egészet, de vigyázzunk, nehogy megégessük magunkat.
Az elkészült nyakláncmedálra felvarrhatunk egy vékony bőrszíjat vagy más akasztót, amit két csúszócsomóval változtatható méretűvé tehetünk. És máris kész az egyedi ajándék, de természetesen mi magunk is viselhetjük.
Ágnes (vendégblogger)
Hagyj üzenetet