Jó szokásunkhoz híven, ismét összejöttünk egy hosszú hétvégére. Persze, mire a hétvégének vége lesz, mindig rájövünk, hogy egyáltalán nem is volt olyan hosszú! Most sem volt másképp, de ez semmit nem vont le a három nap hangulatából.
A készülődés már hónapokkal előbb megkezdődik – csak azért, mert már beszélni is olyan jó róla. A tettekre váltás már nem ilyen hosszadalmas. Az ajándékok általában az utolsó héten (vagy az utolsó pillanatban 😀 ) készülnek, a csomagolásra meg tényleg elég az a fél óra reggel, amennyi végül is marad rá. Elvégre, nem az Északi-sarkra megyünk, és nem is az Oscar-díj átadóra. 😀
Az ajándékozás mindig izgalmas része az együttlétnek. Bár már hosszú évek óta űzzük, még mindig tudunk meglepetést szerezni egymásnak. Például azzal, hogy az egyéniségünkkel, stílusunkkal, megszokott technikáinkkal homlokegyenest ellentétes dolgot készítünk, csak hogy megnehezítsük a megajándékozott dolgát, amikor ki kell találnia, kitől is kapta, amit kapott. Végül aztán minden ajándék gazdára lel, és jöhet a csoportkép.
Már megint mi minden gyűlt össze! A hab a tortán egyik távollévő csapattársunk, aki fondorlatos úton, és szövevényes összeesküvésekkel juttatja el személyre szabott ajándékait, és kézzel írott sok oldalas levelét hozzánk! Ez utóbbiért külön elismerést érdemel!
A hajnali séták épp úgy hozzátartoztak ehhez a remek pár naphoz, mint a libegőzés, a közös sütizések, a sok-sok bolondozás és nevetés.
És persze azért alkottunk is – bár ezen még mi magunk is meglepődtünk. De hát a vérünkben van, ha egy perc időnk sincs rá a sok egyéb, remek program miatt, előbb-utóbb akkor is barkácsalapanyagok és -eszközök között kötünk ki. Az egyik sarokban a varrógép zakatolt, a másik asztalnál a makramé rejtelmeivel ismerkedtek a bátor vállalkozók. Végtelen türelmű mütyürös barátnőnk a természetből gyűjtött alapanyagokból készített állatkákat, de a halloweeni hangulatot is elővetítettük.
Az őszi avar pedig kiváló háttérként szolgált a fényképezéshez.
Külön köszönet az ősznek a remek időért és a csodás színekért – és azért, hogy végül csak elcsendesült a szél, és a névnapom megünneplésére kipróbálhattam a sárkányrepülést. 😀
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet