Hihetetlen, hogy szalad az idő, már mindjárt megérkezik a Mikulás. Igaz, hogy hó híján maximum szarvas húzta lovaskocsin érkezhet (kivéve, ha tényleg tudnak repülni azok a csodálatos szarvasok), de azért ugyanolyan örömmel várjuk, várják a gyerekek.
A kicsik számára kedves meglepetés lehet az itt mutatott Mikulás, a nagyobbak viszont már maguk is részt vehetnek az alkotásban, ami legalább olyan izgalmas. És aztán odacsempészhetik Nagymama, kistestvér vagy éppen egy barát cipőjébe.
Mi kell a Mikuláshoz? Néhány egyenes bot, egy kis festék és ecset. Ennyi.
Először is sétáljunk ki egy bokros részre, és vágjunk néhány nagyjából egyenes ágat (a legegyszerűbb egy metszőolló segítségével), olyan 20-25 cm hosszúakat. A legjobb a bodza és a mogyoró. Nem baj, ha kicsit göcsörtösek vagy görbék botjaink. A dudorokból remek orr vagy fül lehet, és ha a sapkája kicsit csálén áll, attól csak még szerethetőbb lesz.
Otthon aztán indulhat az alkotás. Terítsük le az asztalt papírral vagy az erre a célra fenntartott viaszosvászon abrosszal, nehogy az akrilfestékkel összekenjük a bútort.
Faragjuk meg a bot egyik végét kúposra – nem kell tűhegyesnek lennie, nem szalonnasütéshez készítünk nyársat 😀 Gondos felügyelet mellett már 8-10 éves gyereknek is kezébe adhatjuk a fafaragó kést. A fegyelem, odafigyelés tanítását nem lehet elég korán kezdeni. És a gyerek számára is fontos, hogy érezze, bízunk benne.
A megfaragott botokat aztán már csak be kell festeni. Pirosra a sapkát, fehérre az arcot és a szakállat. Végül megrajzoljuk a szemeket és a szájat, amitől egyből életre kel.
Mivel egy-egy darab gyorsan elkészül, érdemes sok bottal készülni, mert aki egyszer belekezdett, legyen az gyerek, tinédzser vagy „komoly” felnőtt, utána már abba sem akarja hagyni.
Ha elfogyott a botunk, és még mindig tart a lelkesedés, hasonló módon fa keverőpálcákat is befesthetünk.
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet