Gondosan kiválasztott apró részletek, harmonikusan összeillő színek és formák jellemzik Fenyves Linda alkotásait. Többféle alkotói életszakaszon van már túl, az érdeklődés, ahogy a divat is, folyamatosan változik, alakul. És persze a különböző élethelyzetek is mindig más lehetőségeket kínálnak. Lindánál sincs ez másképp. Ismerkedjünk meg vele, és kreatív életútjával.
Kérlek, mesélj egy kicsit magadról.
A saját szavaim helyett Tar Károly sorait idézném, melyeket az ars poeticámnak tartok:
“Örömteremtő embernek születtem. Úgy hiszem, tudatos alkotónak. De a vállamra telepedő évek során rájöttem, hogy nincs új a Nap alatt; ha örömöt akarunk, a jót kell utánoznunk, az igazat kell újrateremtenünk, a szépet újraálmodnunk. És meg kell osztanunk titkainkat. Szét kell szórnunk aranyainkat, mert igazán csakis az a miénk, amit másokba átültettünk, másokkal megértettünk, elfogadtattunk.”
Hát valahogy így gondolom én is. Az alkotás mindig is része volt az életemnek, amellett, hogy feleség, anya és most már nagymami vagyok.
Hogyan kerültél kapcsolatba a kreatív alkotással?
Kicsi koromtól kezdve mindig “molyoltam” valamivel, de az igazi áttörés, a “tudatos” kreativitás 1999. 09.09. napjától datálódik, ugyanis akkor nyílt meg Budapesten a Campona bevásárló központ, ahol egy kézimunka boltban kezdtem el dolgozni. Mivel a keresztszemes hímzés nálam akkor szerelem volt, így a munkámba is szerelmes lettem. Később a kézimunkabolt profilt szélesített, és több kreatív technikát megtanultunk, és árusítottunk. És innen aztán már nem volt megállás … a mai napig sem!
Emlékszel még, mi volt a legelső darabod?
Hímzésben az első élményem még középsős koromban, egy óvodai előadáshoz kötődik. Egy öreg hímző nénit alakítottam, és annyira izgultam, hogy a művemet hozzá hímeztem a harisnyámhoz, ami aztán meghajlásnál ott lógott rajtam. A fentebb említett munkahelyemen ismertem meg a szalvéta-, divatos szóval élve decoupage technikát, abból egy karácsonyi doboz volt az első, amely egy kirakati minta darab lett.
Mivel foglalkozol most, és hogy jutottál el idáig? Mesélj egy kicsit, a különböző állomásokról.
Sok technikát kipróbáltam, a már említett keresztszemezés és dekuzás mellett, megismerkedtem többek között a zsugorkázással, kosárfonással, könyvkötéssel, üvegfestéssel, kanzashi technikával.
Mostanában szívesen dolgozom száraz termésekkel, melyeket különböző anyagokkal és figurákkal kombinálok. Igy készítek kopogtatókat és asztali díszeket is. Szeretem kipróbálni az új dolgokat, így fedeztem fel magamnak ezeket az anyagokat is, amikor először adventi koszorút készítettem a családunknak.
Állomások? Húha…. Ezek mindig a lehetőségeimből és élethelyzetemből adódtak, de egy dolog nagyon befolyásolja, az az alkotó és inspiráló kreatív csapat, amelynek tagja vagyok. Ez a közösség már több mint 10 éve az életem része, és egyben állomásai is. Folyamatosan csábítjuk egymást új utakra, új technikák megismerésére.
Egy nagyon fontos állomást azért kiemelnék. A lányom idén nyáron ment férjhez. Az volt a kívánsága, hogy a díszítést és a csokrát is én csináljam. Az elképzelése egy farmeros esküvő volt, juta és csipke kiegészítőkkel. Előtte nem dolgoztam még farmerral, nagy kihívásnak éreztem, főleg a csokrot, de aztán nagyon szép és harmonikus lett minden.
Tudom, hogy van két kisunokád, akikkel szintén szoktatok együtt barkácsolni. Szerinted, hogy lehet kedvet csinálni gyerekeknek a kétkezi tevékenységhez, és mikor érdemes elkezdeni?
Így igaz, egy 2 és egy 4 éves kislány unokám van. A gyerekek nagyon nyitottak mindenre, (nem csak ők), és határtalan a tudásszomjuk és a képzelőerejük. Én ezeket lovagolom meg. Amikor találkozom velük, mindig alkotunk valamit, ami az ő érettségüknek és érdeklődésüknek megfelel. Rajzolás, festés, gyurmázás, bábozás, éneklés, mind-mind része a közös programjainknak. Én ezekre tudatosan készülök, több olyan csoportnak is a tagja vagyok, ahol anyukák, óvoda- és iskolapedagógusok osztanak meg ötleteket és tapasztalatokat. Ezeket szabom rá az unokáimra, és már indulhat is a móka! 🙂
Számodra mi a legnagyobb kihívás a kreatív tevékenységben?
A jelenlegi élethelyzetemben az idő a legnagyobb kihívás! Abból van a legkevesebb. Maga az alkotás már nem az, csak eljutni addig, hogy neki álljak. Illetve szelektálni, hogy mit is készítsek, mert ötlet és hozzávaló az van bőven, akár 500 évre is elég!
Tudod már, mivel fogsz foglalkozni a közeljövőben?
Az unokáim kedvenc meséihez készítek dekorgumiból pálcika bábokat. A három pillangó meséjéhez már kész vannak a figurák, de sok-sok mese vár még arra, hogy közösen elbábozzuk, így hát gyűjtöm a megvalósításhoz az ötleteket, sablonokat.
Van olyan kreatív tevékenység, ami nagyon érdekel, és szeretnéd kipróbálni? Melyik az, és miért?
Érdekelne a kávékapszula felhasználása, mert nagyon sajnálom kidobni azt a sok szép színes üres kapszulát, ami csak gyűlik és gyűlik nálunk. Tavaly karácsonyra egy kolléganőmnek készítettem egy karácsonyfát belőle, azóta is vágyam a kapszulákkal alkotni.
Köszönöm a beszélgetést,
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet