Sokszor és sok helyen folynak viták arról, hogy lehet-e, szabad-e “lopni” mások ötleteit. Mindig erős indulatokat kevernek fel az ilyen viták, amelyeknek számtalan különböző oldalon álló résztvevője és még több kívülálló “szakértője” szokott lenni. Nézetem szerint, aki egy az egyben lemásol és azután árusít egy olyan terméket, amelyet egy másik ember ugyanezen célból készít, az tiszteségtelen eljárás. Viszont ott van a másik oldal is, amatőrök, akik pusztán a saját örömükre alkotnak.
Gondoljuk csak végig! A világban mindig is voltak emberek, akiknek ötleteik voltak, és megvalósították azokat. Az utóbbi évtizedekben aztán, a DIY divatba jöttével, ez a tendencia csak felerősödött. Meglátok néhány szép követ, és rájövök, milyen jópofa faliképet lehetne csinálni belőle. De lehet, hogy néhány kilométerrel odébb valaki ugyanúgy ihletet kap ugyanazoktól a kavicsoktól. És miután elkészült a képem, és kirakom a lakásom falára, ne adj isten, az FB-re, akkor már bárki, aki meglátta, szintén nekiállhat kavicsot gyűjteni, és faliképeket alkotni.
Boltban kapható és saját kreatív alkotások
képeivel készült házi naptár
Akárhogy csűrjük, csavarjuk, az alapötletek száma azért mégiscsak véges. Persze mindig felbukkan valami új alapanyag, ami azelőtt még nem volt, pl. a kávékapszulák, és ez új ötletek sorát teremtheti meg, de egy idő után már itt is jobbára csak ismétlésre kerülhet sor. Emlékszem, az óvónőképzőben az egyik évben az volt a vizsgafeladat, hogy olyan játékot kellett kitalálni, amilyet még soha, senki nem csinált! Számoljunk utána. Csak ebben az egy városban, évente 30 óvónő képzős kapja meg ugyanezt a feladatot, a tanár korából nézve immár legalább 40 éve. És akkor hol van még a többi város, a többi ország és az a sok-sok év, amióta az emberek játékokat készítenek maguknak vagy a gyerekeiknek. Ha komolyan vesszük a kitételeket, akkor ez egy megoldhatatlan feladat.
Szóval teljesen újat alkotni napjainkban már nagyon nehéz. Viszont meglátni az alapötletet valamiben, és azt aztán a saját életünkre szabni – na, szerintem ebben van az amatőrök igazi kreativitása.
És ott vannak a kezdők, akik még tanulófázisban vannak. Régen a tanulásra jó eszközök voltak a mindenféle hivatalosan kinyomtatott barkácskönyvek, mára átvette a szerepüket az internet. Elég bepötyögni egyetlen kifejezést, mondjuk „CD alkotások”, és máris tömegével kapjuk az ötleteket. És ez jó. Mert azzal, hogy megpróbáljuk mi is elkészíteni, amit látunk, tanulunk. Technikát, anyag- és eszközismeretet, még esztétikát is. És ha nem is az első lépésnél, de a többedik alkotásnál már belekerül a kezünk alól kikerülő tárgyba az a kis plusz is, amitől senki más alkotása nem lehetett, csakis a miénk. Mert minimalista … vagy bőkezűen dekorált, személyre vagy alkalomra szabott, egy újabb csavarral bővült az elkészítése… És pont ez által emelkedik a mi kreativitásunk is egy magasabb szintre. Nem az a cél, hogy mindenki újra feltalálja a kereket, sokkal inkább az, hogy jól érezzük magunkat alkotás közben, és fejlődjünk általa.
Az eredeti kulcstartó lógó Izland híres 1-es útjának főbb városait mutatja,
a másik azokat a városokat, ahol már tartottuk kreatív hétvégéinket
Az én javaslatom az, hogy igenis járjunk nyitott szemmel – az interneten kívül is a miénk az egész világ. Óvodák ablakaiban, souvenir boltokban, egy utcán szembejövő ember kiegészítőin, mindenhol rengeteg olyan ötlet van, amit érdemes elraktározni, és alkalomadtán aztán saját felhasználásra előkapni, és személyre szabva megvalósítani. Képeslap, társasjáték, textiltáska, lakásdekoráció vagy használati tárgy, ha saját kezűleg készült, akkor mindegyik az alkotójáról mond valamit – és arról is, akinek szántuk. És pont ettől lesz a mi alkotásunk, és senki másé.
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet