A legtöbb mesében pirostojást hoz a nyuszi, és közismerten sok szimbolikus jelentése van a pirosra festett gyönyörű hímestojásoknak.
A természet és a konyhánk viszont ősidők óta számtalan színt és festékanyagot rejteget, amit manapság divat újra felfedezni. A színek ott vannak körülöttünk, lehet kísérletezni, s mindezt a gyönyörűséget teljesen ingyen kapjuk.
Kedvcsinálónak egy fénykép. Csalánnal ilyen szép színt kaptam:
Rengeteg növény levele, szára, virága, gyökere, továbbá zöldség és gyümölcs, s ezek héja ad szép színt. Ezt olykor ebédfőzés közben is tapasztaljuk.
Ha tojást (fonalat, anyagot, zsineget, papírt, kukoricahéjat) akarunk megfesteni, nagyon tömény lét kell készítenünk.
Könnyen elérhető „alapanyagok” és valószínű színek:
– barnás, vöröses szín – vöröshagyma, lilahagyma száraz héja, cékla, lilakáposzta
– világoskék – lilakáposzta
– zöld, szürkészöld – csalán, sárgarépa zöldje
– sárga – kurkuma, (pitypang és aranyvessző virága)
– barna – kávézacc, teafilter (miután már megittuk a teát)
– rózsaszín, piros – csipkebogyó (használt teafilter), avokado héja, piros virágszirmok
Ez az egész folyamat egyfajta kísérletezés. Sosem lehet előre megmondani, milyen színt kapunk. Függ a tojás színétől (fehér, barna, világos, sötét), a víztől, a növény korától, attól, hogy milyen földben nőtt, a levelek és a szár arányától stb. Épp ez benne a játék, az öröm, a meglepetés.
Ugyanabban a lében főtt tojások is erősen eltérő színűek lehetnek. A képen minden tojás lilakáposzta-főzettel készült. Van köztük fehér és barna héjú tojás is. A fehér tojások néha egyáltalán nem hajlandók felvenni a színt. A sötétebb barna héjon pedig gyakran nem igazán érvényesül, mint a tojástartóban a hátsó három tojáson.
Itt pedig két különböző év kísérletezése lilakáposztával. Kék szín lett belőle, de egyik évben világoskék, a másikban sötétkék, száradáskor a levegőn tovább színesedve (a jobb oldali képen a két kék tojás).
Van, aki narancs és kivi héjával is próbálkozik. Bár mindezek ehető növények, tehát akár szokásos konyhai edényeinkben is főzhetjük a festékleveket, azért érdemes mégis inkább a régi edények közül kinevezni egyet-kettőt ilyen célra.
A gyümölcsfákról metszéskor gyűjthetők ágak, gallyak, kérgek. Apróra vágva, előáztatva szintén szép színeket adnak, de ezeket mindenképpen csak erre a célra használt edényben főzögessük. Ugyanígy az aranyvessző, pitypang virágját se főzzük a levesesfazékban.
A tojást vagy kifújt tojáshéjat akár az apróra vágott, előre beáztatott növényi anyagokkal együtt is főzhetjük. Ilyenkor márványos (kissé foltos) végeredményt kapunk. De elkészíthetjük külön is a festőlevet, majd leszűrve, s a növényi részeket eltávolítva, a tojásokat ebben főzzük 20-30 percig, azután a lében hagyjuk kihűlni. Kevés étkezési só segít, hogy a szín jobban megfogja a tojásunkat. (Néha ez sem segít.) Kísérletezzünk bátran! Ha túlságosan belelendülünk, akkor így néz ki a tűzhelyünk:
Ha nincs túl sok növényünk, festőanyagunk, vagy csak kevés tojást akarunk megfesteni, akkor jön a festőlé-takarékos megoldás. Egy-két tojást rakunk egy uborkásüvegbe, rátöltünk sok festőanyagot (levelet, héjat, vagdalékot), és feltöltjük vízzel. Így, uborkásüveggel együtt fogjuk aztán főzni egy nagyobb lábosban, tehát egy főzéssel, egymás mellett, több színt is tudunk készíteni. Ha kifújt tojásokat festünk, azok természetesen nem fognak az üveg alján maradni, ezért az egész tartalmat valamilyen súllyal, mondjuk egy kisebb üveg vízzel le kell nyomtatni.
Ha már kellő ideig főztük, utána nyugodtan hagyjuk kihűlni a tojásokat a vízben. Akár egész éjjelre is otthagyhatjuk. A színe csak mélyebb lesz ettől.
Lássuk, milyen eredményt lehet elérni:
A jól felismerhető céklától kezdve az óra járásának megfelelően, cékla, kecskefűz, csalán, vérehulló fecskefű:
Jó kísérletezést kívánok!
Ági (vendégblogger)
Hagyj üzenetet