Gyerekkoromban, amikor még nyoma sem volt a kreatív hobbikra szakosodott boltoknak, édesanyám a ház körül található leghétköznapibb vagy mások szemében akár hulladéknak számító dolgokból készített nekünk csodákat. Remek szeme volt arra, hogy meglássa a rejtett lehetőségeket, összekombináljon dolgokat, és elkészítse azt a bizonyos “semmiből valamit”.

Ma már bármilyen alapanyagot vagy alkotórész megkapunk a szaküzletekben, de kérdés, hogy ez nyereség vagy veszteség kreatív elménk számára. A környezettudatosság, újrahasznosítás előretörésével érdemes lehet visszatérni a gyökerekhez, és mielőtt elszaladnánk a boltba (vagy leülnénk a számítógép elé, hogy a webshopokban böngésszünk), otthon körülnézni, hogy miből is állíthatnánk elő, mivel is helyettesíthetnénk ezt vagy azt.

Mindezt azért vetettem fel pont most (vagy inkább ismét 😀 ), mert eszembe jutott Anyu egyik bomba ötlete, amely óriási sikert aratott nem csak nálunk, gyerekeknél, de Apu munkahelyén, a szülői munkaközösség decemberi összejövetelén – és jó pár évvel később egyetemista barátaim körében, majd az én munkahelyemen is. A nagy ötletekben az a legjobb, hogy egyszerűek, és sok helyen bevethetők. 😀

Közeleg a december, így aztán igazán időszerű a mozgó szemgolyóval rendelkező, családi szóhasználatban gülü szemű, Mikulás.

Hozzávalók:
– valamilyen gyógyszer kiürült buborékcsomagolása. Óvatosan szedjük ki a tablettát, hogy a buborék ép maradjon. Ne a műanyag oldaláról nyomjuk meg, hanem a körmünkkel vagy olló/kés hegyével szakítsuk fel a fóliát.
– piros keménypapír (az a vastag, aminek csak az egyik oldalán színezett a felülete). Ez a legkritikusabb összetevő, mert ilyenkor, karácsony előtt, a piros papírok hamar eltűnnek a boltok polcairól. Ezért jó, ha az ember “semmit” nem dob ki. Amikor a hozzávalókat összeszedegettem, piros keménypapírt ugyan nem találtam, helyette viszont a barkácspapírok között előbukkant egy használt, piros, papír irattartó dosszié, az a jó, masszív fajta.  Remek Mikulás-alapanyag!
– bors (mustármag, apró szemű lencse)
– ceruza, olló, ragasztó, csipeszek, fehér filctoll (vagy temperafesték)

És akkor most lássunk hozzá.

Először is a buborékcsomagolásból ki kell vágni két egymás melletti buborékot, kis peremet hagyva körülöttük. Szedjük le a fóliát a buborékok széléről. Nem kell nagy ügyet csinálni belőle, csak amennyit a körmünkkel körbekaparva el tudunk távolítani. A többi úgysem fog látszani.

Készítsünk egy szabásmintát használt jegyzetpapírból. A buborékok méretéhez igazítva, rajzoljuk meg a Mikulás formáját. Az enyém 10,5 cm magas és 5,5 cm széles lett. Vágjuk ki a mintát, majd tegyük mögé a buborékokat, oda, ahova majd a szemet szeretnénk, és lámpafény vagy az ablak felé fordítva, az átvilágított papíron keresztül rajzoljuk meg a lyukak helyét. Vágjuk ki, és próbáljuk bele a buborékokat.

Ha kész a sablon, rajzoljuk körül kétszer a piros papíron. Vigyázat, a két darabnak tükörképben kell lennie, különben a Mikulás háta nem lesz piros!

Vágjuk ki a szemek helyét. Az ollóval a megrajzolt kör közepébe szúrjunk először, és onnan induljunk el a kör vonala felé, így szebb lesz a vágásszél, mintha egyből a szélénél szúrnánk bele az ollót.

Illesszük be a buborékokate. Ha nem volt tökéletes a lyuk helye, most még módosíthatunk rajta egy kicsit az ollóval.

Jöhet a bors és a ragasztó! Kicsi borsszemeket válasszunk, hogy legyen helyük mozogni a buborékban. Ezt ki is próbálhatjuk, ha a hátlapot ráfogjuk az előlapra, és kicsit megmozgatjuk a Mikulást. Ha nem mozog a bors, keressünk kisebb szemet, vagy fessünk be mustármagot feketére, és azt használjuk. Csinálhatjuk feketére festett apró szemű lencsével is, az lapos , viszont akkor sokkal nagyobb lesz a Mikulás pupillája.

Miután a borsszemeket beletettük a buborékokba, ragasszuk rá a hátlapot az előlapra. Mindig az előlapot ragasztózzuk, nehogy olyan helyre is ragasztó kerüljön, ahol a buborékban a borsszem mozog. Gondosan csipeszeljük körbe iratcsipesszel, ruhacsipesszel vagy gemkapoccsal, és várjunk, amíg megszárad.

Ha megszilárdult a ragasztó, végezzük el az utolsó simításokat egy fehér tollal vagy hígított temperafestékkel és ecsettel. Ezt a lépést a szemek behelyezése előtt is megtehetjük, akkor még kényelmesebben hozzáférünk a sapka prémcsíkjához. Én a portréfestésnél megszoktam, hogy mindig a szemmel kezdem, mert attól olyan, mintha már élne a kép, így a Mikulásnak is először megalkottam a szemét, és csak utána dolgoztam ki a részleteket. 😊

Íme, a kész alkotás:

Ha már nekilátunk, érdemes szériában többet is készíteni. Akár a szomszéd postaládájába dobjuk be, akár a kedvenc boltosunknak adunk belőle, biztos, hogy mindenkinél sikert arat majd. 😀

Orsi (blogger)