A skandináv karácsony egyik fontos jelképe a piros-fehér ”kockás”, fonott svéd szív. Ha ezt látjuk karácsonyfán, képeslapon, terítőn vagy akárhol, nagy valószínűséggel skandináv fényképről van szó. Nemrég hallottam, hoy egyre gyakrabban tűnik fel az USÁ-ban is, de ott Valentin-nap kapcsán. Hát igen, a szívforma.
A legrégibb fonott szívet maga H. C. Andersen fonta (és ajándékozta egy hölgynek), nyilván ezért is maradt fenn. Ma újra reneszánszát éli a fonás művészete, s egyre többféle változat születik. Nem csak a fonásba kerülő csíkok száma növekedhet, de attól függően, hogy milyen szélesre, egyformára vagy különbözőre, derékszögűre vagy ferdére, ívesre vagy egyenesre vágjuk a csíkokat, sok-sokféle változatot varázsolhatunk elő a legegyszerűbb 3×3 változatból is. Nem is beszélve arról, hogy papírok százai várnak ránk, hogy ezeket variálva játszunk, élvezzük a hatást.
Az igazán profik pedig mintát ”varázsolnak” a szív közepébe: újabb szívet, vagy kockás szívet, csillagot, harangot, angyalt, fenyőfát, kottafejet, viking hajót stb.
No, de kezdjük az alapoknál. Kétféle színű papírra van szükségünk, a klasszikus színváltozat a piros-fehér. A közönséges 80 grammos nyomtatópapír tökéletesen megfelel, nagyobb papírboltokban sokféle színben lehet kapni.
Készítsünk egy sablont kicsit keményebb papírból. Rajzoljunk egy tetszőleges méretű négyzetet (pl. 6×6 cm, 9×9 cm), s arra egy ráillő félkört.
Akár már a sablonon is bejelölhetjük, hogy majd miképp szeretnénk felvágni a mintát.
A választott papírt (most egy piros, egy fehér) félbehajtjuk akkorára, hogy a sablon ráférjen, s egymásra fektetjük őket. Ráhelyezzük a sablont, az egyenes vonal jön a hajtáshoz (vastagabb papírnál, sokszálas vágásnál ráhagyhatunk néhány mm pluszt, hogy biztos, hogy elég legyen). A kettőt együtt vágjuk ki, ügyelve arra, hogy ne csússzanak el, majd bevágjuk a csíkokat a választott minta szerint. Elsőre érdemes két vágással három részre osztani. Addig kell felvágni, ahol az ív kezdődik, tehát a négyzet tetejéig (vagy 1-2 mm-rel tovább). Csak akkor fogjuk tudni megfonni.
Maga a „fonás” igazából nem fonás, és nem is fel-le haladunk. A szívünk a végén, ha jól csináltuk, mindkét oldalon kockás lesz. Sőt, ki is lehet nyitni, tehát egy kosárka lesz belőle. Ehhez az kell, hogy a „fonást” úgy végezzük, hogy a vágott szálakat a sakkminta szerint mindig belebújtatjuk egymásba. tehát ha piros négyzetet szeretnék látni, a fehér szálat belebújtatom a félbehajtott pirosba. A következő lépés, hogy a piros szálat bújtatom a fehérbe.
Minden lépést tudok ellenőrizni: 1. Kockás a túloldal is? 2. Ugyanolyan mintát látok? 3. Akadály nélkül ki tudom nyitni odáig a szívemet?
Egyszerre mindig csak egy szálra koncentrálok, s a kerekített résztől kezdve végigfonom. Utána jön a következő szál. Amelyik útban van, azt félrehajtom.
Szép lassan így alakul a szív.
Folytatom a következő szállal, ugyanígy, csak most fordított sorrendben alkalmazom a színeket.
Menet közben folyton igazgatjuk, szorosan egymás mellé tologatjuk helyére a szálakat, hogy az utolsónak is maradjon hely.
Az utolsó kockát néha kicsit nehéz beilleszteni (főleg, ha nem vágtuk fel elég pontosan, s nem is akar beférni). Előtte érdemes ellenőrizni, hogy minden rendben van-e, ilyenkor még könnyebb visszafejteni.
Ha sikerült azt is beilleszteni, már kész is a szív, amely valójában egy kosárka. Ragasszunk rá egy fület, akasszuk fel a karácsonyfára vagy az ajtó kilincsére, és tegyünk bele valami apró, kis súlyú meglepetést. (Mondjuk egy drágakő nyakláncot. Vagy egy szem cukorkát, diót.)
Mindössze a csíkok számának vagy eloszlásának a variálásával is csodákat művelhetünk.
Egyszerű variálási változat, ha „rést” vágunk a mintánkba. Valójában lényegesen könnyebb fonni, mert biztos, hogy lesz hely az utolsó kockának is, csak van, aki nehezebben látja át, hogy mikor mi következik.
A réssel nem kell foglalkozni. Csak a szálakkal, egyszer a piros van belül, utána a fehér. A rés alakul magától. Ennek is számtalan variációja lehetséges.
Akinek az alapok már remekül mennek, és szeret papírokkal, papírféleségekkel játszani, az belevághat bonyolultabb mintákba is.
Akinek további ötletekre van szüksége, vagy egyszerűen csak érdekli, mi minden hozható ki ebből a technikából annak szívből ajánlom Harrach Ágnes december 5-én megnyíló kiállítását, amely (előre láthatólag) február 13-ig lesz látható a Kiss Áron Magyar Játék Társaság helyiségében (1114 Budapest, Orlay utca 2/b). A covidra való tekintettel, a több mint 150 darabot bemutató kiállítás csak előzetes bejelentkezés alapján látogatható.
Időpont egyeztetés, érdeklődés: Harrach Ágnes 30-297-9699, harrachagnes@gmail.com
Jó szórakozást a fonáshoz és a kiállítás megtekintéséhez is.
Orsi és Ágnes
Hagyj üzenetet