Ne akarj tökéletes lenni, légy inkább kreatív!

(Forrás: Pixabay)

Sok emberhez hasonlóan bennem is megvan a tökéletességre való törekvés. Nincs is ezen olyan sok csodálkozni való. Ezt sugallja az élet számos területe. Az iskola, ahol a jegyek alapján sorolnak be bennünkek, a média, ahol a kiválóakat sztárolják, a reklámokról nem is beszélve (beszélnek azok maguktól is eleget). Minden arról próbál meggyőzni minket, hogy csak a tökéletesség elfogadható. A tökéletesség, ami kőbe van vésve. A világ körülöttünk mintha azt sugallná, hogy a tökéletes a normális, és minden más csak gyenge kísérlet hozzá képest. (És akkor még nem is beszéltünk a saját belső hangunkra, ami ösztönből sugdossa ugyanezt a fülünkbe.) A vicc azonban az, hogy ez a tökéletességre való törekvés nem előbbre visz, hanem számos dologban sokkal inkább visszafog.

A tökéletesség vágya elnyomja a kreativitást

A kreativitás egyedi és eredeti. Nincsenek követelmények és irányelvek, hogy milyen formát öltsön. Ha másokhoz hasonlítom magam, és elvárásaim vannak a végeredményre vonatkozóan, az elbátortalanít attól, hogy új dolgokat próbáljak ki, vagy új ötleteket vessek be. Ha általam még ismeretlen vagy bizonytalan kimenetelű dolgokba fogok, előre borítékolhatom, hogy az eredmény nem lesz tökéletes. A tanulási folyamatot senki nem spórolhatja meg magának, és kísérletek nélkül sem jutott volna a világ el odáig, ahol most állunk. Sokan mégis inkább a biztonságos és ismert utat választják, ahol előre tudhatják már, milyen eredményre számítsanak. Ezzel – jó esetben – eljuthatnak a tökéletességig egy-egy szűk szegmensben, azonban általában ugyanazt a monoton és kitaposott utat járják, melyet mindenki más is.

Ne akarj (mások szemében) tökéletes lenni

Amikor felvállalom, hogy ebben vagy abban a dologban nem akarok tökéletes lenni, főleg nem oly módon, ahogy mások azt elképzelik, és rám akarják tukmálni, megkönnyebbülök, és sokkal érdekesebbé válik az életem.

Természetesen a saját mércém szerint továbbra is a legjobbra törekszem, de nem másokhoz hasonlítom magam közben. Alkotás közben, különösen a tanulási fázisban, legfeljebb saját magammal versengek – de még ott is belefér, hogy tegnapi, tegnapelőtti önmagamhoz képest második legyek. A végeredménynél sokkal fontosabb, hogy az alkotás folyamatát élvezzem.

Ha figyelmesek vagyunk, azt látjuk, hogy minden ember jó valamiben. A kérdés az, hogy hagyjuk-e kibontakozni ezeket a képességeket, vagy a negatív gondolatainktól vezérelve előre lebeszéljük magunkat már a kezdő lépésekről is. A rossz hír az, hogy ha valaki soha nem próbál ki új dolgokat, mert fél a kezdeti botladozásoktól, esetleg attól, hogy még az ötödik-tizedig alkalom után sem lesz belőle Leonardo vagy Paganini, az megfosztja magától a lehetőségtől is, hogy teret adjon a benne megbúvó képességeknek és tehetségeknek.

Jó okok a kreativitásra

Nekem tetszik az a gondolat, hogy mindenkiben megvan az az ajándék, hogy valami egyedi módon hatni tud az emberekre – szóval, zenével, festészettel, sporttal, alkotással, egy recepttel, vagy bármi mással.

A kreativitásunk, és amit azáltal létre hozunk, a mi ajándékunk a világ számára. Nem születik mindenki Edisonnak, hogy világra szóló felfedezésekkel járuljon hozzá az emberiség jólétéhez. De mindenkiben megvan a képesség, hogy egy-egy apró dologgal – legyen az akár egy papírból hajtogatott kis hajó, egy szem cukorkával a fedélzetén – szebbé tegye önmaga és a környezete életét.

Nem kell a tökéletességet célként kitűzni. Elég ha azért vagyunk kreatívok, mert élvezetet jelent számunkra, és élvezzük azt is, hogy a kreativitásunkat megoszthatjuk másokkal.

Van választásunk

Igenis választhatjuk azt, hogy kitörünk a mindenki (és önmagunk) által elvárt tökéletesség ördögi köréből, és inkább az utat élvezzük, ami a tökéletesség felé vezet.

Ha belekezdünk valamibe, először talán úgy érezzük, hogy egyáltalán nem vagyunk kreatívok, hiszen oly sokáig elnyomtuk magunkban. Ne higgyünk azonban az önkorlátozó hiedelmeknek, amelyek azt sugallják, hogy „Neked nincs rajzkészséget”, „Mit akarsz, hiszen egy gombot sem tudsz felvarrni”, „Sohasem fogsz olyan szépet alkotni, mint X.Y.”. Találjunk valamit, amit felkelti az érdeklődésünket, és összpontosítsuk erre az energiánkat és figyelmünket. Ha nem túlzott elvárásokkal indulunk, akkor az apró eredmények és a lelkesedés továbbvisz bennünket, és folyamatos sikerélményben lesz részünk.

Hagyjunk fel azzal, hogy az önmagunkat gátoló belső hangokra figyelünk. Vessük inkább bele magunkat a kreativitásba, alkossunk, kísérletezzünk, próbáljunk ki új dolgokat vagy új módszereket. Már azzal is jót teszünk magunknak, ha elmélyedünk az alkotásban, és kikapcsoljuk az agyunkban a hétköznapi feladatokon való pörgést. Amikor pedig kézbe vesszük legújabb teremtményünket, és az alkotó büszkeségével nézünk rá, azzal testi-lelki egészségünknek és önérzetünknek is adunk egy támogató löketet.

Orsi (blogger)