Ebben az esetben még inkább érvényes, hogy semmiből valami, hiszen a hozzávalók csak tenyérnyi anyagdarabok és a varródobozban található kincsek. Alapnak egy ablakpárnából lemetszett szivacskockát választottam, erre építettem rá hat oldalról egy-egy izgalmas, mindenféle birizgálnivalókkal „felszerelt” textillapot. Kiváló játék hosszabb autóutakra, mert csak egy darabot kell magunkkal vinni, de nagyon sokáig leköti a gyermeket.

Hosszas tervezgetés és ötletelés után így alakítottam ki a kocka hat oldalát: a kockám minden oldala tíz centiméter. Az oldalakat egyenként készítettem el, minden szalagot, zsinórt, karikát stb. külön, előre rögzítettem, géppel vagy kézzel felvarrtam, lehetőleg úgy, hogy a végleges összeillesztésnél a varrás ne látszódjon.

Kerestem különböző anyagokat, amelyek a kocka oldalainak alapját képezik. Ha csak háttér, akkor világos, szolid mintát választottam, de van olyan oldalam is, ahol maga az izgalmas anyag a lényeg. Ezután már csak a varródobozban, pontosabban dobozok tömkelegében nézelődtem, mit tudnék hasznosítani. (Mi minden rejtőzik egy varródobozban!) És íme az eredmény.

  1.  Találtam egy nagyobbacska műanyagkarikát, talán karkötő volt. Ezt erősítettem fel vidám szalagokkal a kiválasztott alapra. A karika szabadon mozog, tehát forgatható. 
  2. Rábukkantam egy függönymaradékra. Ez elég átlátszó ahhoz, hogy alája rejtsek néhány izgalmas színű és alakú gombot. A pici tehát látja, mozgatni, tologatni tudja.
  3. Sok szalagdarabka is volt a kincseim között, ezért tehát készült egy olyan oldal is, amelyre ilyeneket varrtam fel. További érdekességként néhány kisebb függönykarikát is rögzítettem közéjük, tehát egy-egy szalagot szakaszosan varrtam le, közéje tettem egy mozgatható karikát. Másik szalagra felfűztem érdekesebb gombokat, ezeket ide-oda lehet csúsztatni.
  4. És még mindig sok szalagom volt, tehát készült egy olyan oldal is, ahol a különböző színű és mintájú szalagokat „összeszőttem”, alája tettem egy vékony, semleges mintájó anyagot, s csak a szalagok végét varrtam le, még mielőtt összeállítottam volna a végleges kockát. Jó lazán szőttem, így külön játék, hogy a pici bedugdoshatja az ujját egy-egy réteg közé.
  5. Van sok régi bébiruhám is, jó tartaléknak. Végül energiatakarékosságból egyet feláldoztam, s körbevágtam egy aranyos kis zsebet. Ez egy önálló oldal lett. De a zsebbe is kell ám valami, így aztán szalagra varrva egy kis méhecske repked, amit használaton kívül elrejthetünk a zseb mélyén. Ilyenkor viszont kicsit üres ez a sötétkék oldal, tehát gyorsan felvarrtam a zsebre egy vidám M betűt, hirdetve, hogy tulajdonosa Mila.
  6. A hatodik oldal tűnik a legegyszerűbbnek, bár igazából nem volt az. Felfedeztem, hogy egy nagyon vicces felmosó, törlőrongyot árulnak, gyerekjátéknak is pompás. A narancssárga változat igazán úgy néz ki, mint egy oroszlánsörény. Ezzel ugyan nem sokat kellett tennem, csak méretre szabni, de a kiálló részek miatt nem is volt olyan könnyű odavarrni. Struktúrája teszi érdekessé, kellemes érzés simogatni. Miután az oldalak egyenként elkészültek, már csak össze kellett illeszteni őket. Kifordítva rátűzdeltem a szivacskockára, majd öt darabot szépen egymásután összevarrtam. Azért, hogy ez se legyen túl egyszerű, azért még illesztettem az élekre is ezt-azt, kisebb összehajtott szalagot, egy zsinórt, amelyre fagyöngyöket fűztem, egy kulcskarikát, és egy kínai zsinórfűzést. Ezeket is előre rögzítettem, de a tűzésnél és a varrásnál igencsak figyelni kellett, hogy szépen az élre, sarokra kerüljenek, azaz a kész kockán „égnek álljanak”. Mert az még izgalmasabb.

8
9.-2
10

A hatodik lapnak csak egy oldalát tudtam géppel felvarrni, ám a választott furcsa, „dudoros” anyag eléggé megizzasztott. Amikor ezzel elkészültem, ráhúztam az összevarrt alkotmányt a szivacskockámra, s a hatodik lap három élét kézzel varrtam fel. A kézi varrásokhoz susztercérnát használtam, hogy jó erős legyen.

Ugyanezt az ötletet tovább lehet fejleszteni lapozgató képeskönyvnek vagy egyszerűen „terítőnek” is, azaz a karikákat, mütyüröket egy textillapra varrjuk fel.

Német honlapokon láttam felkérést, hogy készítsünk ilyen matató-takarót, esetleg kötényt, s ezeket összegyűjtötték, és idősotthonoknak ajándékozták. Ágyba, kerekesszékbe kényszerült idősek is szívesen tornáztatják az ujjaikat.

Nagyon élveztem a tervezgetést, a válogatást, a készítést, de a legnagyobb öröm az volt, hogy milyen boldogan fogadta a kis egyéves az ajándékot, s azóta is milyen lelkesen tanulmányozza, birizgálja, húzogatja, fordítgatja, csavargatja.

Fejemben már meg is született a következő, hasonló projekt. Ha nagyobb lesz, kap egy másik matatgatót, talán inkább könyv formában. Abban csupa csatolgatni-, kapcsolgatni-, dugdosni-, fűzni- és kötnivaló lesz. Hadd ügyesedjen, és ne unatkozzon, ha valami remek helyre autózunk vele.

Ági (vendégblogger)

Ha tetszett, oszd meg Te is!