Hosszú évek során a legtöbb ember eljut odáig, hogy már nem lel örömet az öncélú barkácsolásban. Nosztalgiával emlékszem vissza azokra az időkre, amikor még pusztán azért csináltam valamit, mert magát az alkotást, az aktuális technika használatát, a kísérletezgetést, meg a módszerek finomítását élveztem.
Töméntelen teatasak csillagot hajtogattunk a barátnőimmel, mindig új formákat kipróbálva, megfestettem minden kavicsot, ami a kezembe került, dekupázzsal díszítettünk a doboztól kezdve a samponos flakonon át nyakláncig mindent.
Remek korszakaink voltak. De az évek múlásával és az idő szelének változásával célszerűbbé váltunk, és jóval kevesebb alkotás kerül ki a kezünk közül. Amit most készítünk, az már minden esetben célirányos, alkalomra készül, személyhez kötődik – és lehetőség szerint használati értékkel is bír, nem csak díszítő funkciója van. Egy idő után a lakás sem bír el több csecsebecsét, és minek alkossak, ha utána csak a fiók mélyére kerül…
De alkotni mégiscsak jó, ezért aztán öröm, amikor közeledik egy ünnep, karácsony, esküvő, ballagás, gyereknap … és ki lehet találni valami témához illő, kisebb-nagyobb ajándékot.
Én ha nagyon alkotni akarok, gyorsan előkapom a Gratuláriumomat, és megnézem, kinek lesz legközelebb születés- vagy névnapja. Az üdvözlőlapok megunhatatlanok. Annyi ötletet lehet belevinni, és a legtöbbször igazán nem sok alapanyag kell hozzá. Mint például ehhez a pillangós születésnapi üdvözlőlaphoz.
A félbehajtott fehér kartonra egy megfelelő méretű dobozfedéllel rajzoltam rá a kivágandó félkör vonalát. A lepkéket és léggömböket szabad kézzel rajzoltam, és vágtam ki vékony kartonpapír maradékból. Ahogy a képen látszik, először nagyobb körökben gondolkoztam, de amikor elkezdtem összerakni a kompozíciót, rájöttem, hogy a jóval kisebb lufik jobban mutatnak.
Egy kis ragasztó, némi bűvészkedés a filctollakkal, és már el is készült a lap. Illetve lapok, mert ha már nekilátok, akkor egynél nem állok meg, mindjárt többet is készítek belőle.
Most már csak az alkalomra vár, hogy egy szabadtéri parti keretében átadjam az ünnepeltnek.
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet