Harrach Orsolya felvétele

Annak, hogy az előző héten nem volt blogbejegyzés, oka volt. Persze, mindig van valami oka, de ez most “különleges” volt. Végre sikerült összehoznunk egy kenutúrát a barátnőimmel, és az előkészületek meg a lelkes rákészülés mellett megváltozott a dolgok fontossági sorrendje 😀

Évekkel ezelőtt a Bodrogon és a Tiszán jó pár kenutúrán vettem részt, és mindig nosztalgiával gondolok rá vissza, de mióta elköltöztem Sárospatakról, ezek a túrák is abbamaradtak. Így most annál jobban örültem, hogy végre sikerült egy időpontot találnunk, és több éves tervezgetés után megcsináltuk.

Az Ipoly remek választás volt három olyan lánynak, akik közül az egyik még sosem kenuzott, a másik sem sokat, és a harmadik (én) már évekkel ezelőtt felhagyott vele, és akkoriban sem sokszor ült kormányosi pozícióban. Elvben persze tudom, hogy mikor kell húzni és mikor tolni az evezőt, de – mint tudjuk – elmélet és gyakorlat között azért elég nagy a különbség.

Épp ezért remek helyszín az Ipoly. A vízmélység nem túl nagy, inkább sekélynek mondható. Azon a szakaszon, ahol mi eveztünk, zömében a féllábszártól derékig érő vízmélység volt a jellemző. Sok helyen inkább az volt a kihívás, hogy evezés közben sikerüljön úgy vizet fogni, hogy közben ne akadjon bele a lapát a folyóágyban lévő kövekbe.

A sodrás sem volt erős, legfeljebb a zúgóknak – ami alatt persze nem egy ausztriai raftingpályát kell elképzelni, de azért igényelt némi figyelmet, hogy merre kerüljük ki a nagyon sekély, nagyobb köveken átbukó folyórészeket.

A folyóágy kissé bevágódott, ezért teljesen kiszűri a környező épített civilizációt – két oldalt csak fák, bokrok, és érdekes vízimadarak, még gémet is láttunk, többször is.

Harrach Orsolya felvétele

A nehezítést a zömében uszadékfából összeálló kis szigetek, a horgászok és a bedőlt fák jelentik. A horgászok egyik kategóriája a partról dobja be a horgot, és igencsak figyelni kell, hogy lássuk, hol is van a damil vége, hogy elkerülhessük. A másik típus a vízben áll, és karikásostorként lengetve a damilt, hajítja be a horgot újból és újból – laikusok számára kiszámíthatatlanul. Mindenesetre nagy piros pont az itteni horgászoknak. Egy napos túránk alatt egyetlen konfliktusunk sem volt. Mi igyekeztünk megfelelően kormányozni, ők, ha kellett, beljebb vonták a zsinórt, és békésen megfértünk egymás mellett. 😀

A szigetek melletti elhaladás mindig apró izgalom volt, mert előre nem lehetett látni, hogy merre vezet a folyó. Mi egyszer sem futottunk zsákutcába, de visszanézve időnként láttam, hogy megtehettük volna. Nem, mintha az akkora tragédia lett volna, rengeteg időnk volt, a sekély vízben akár a csónakból kilépve, és húzva is korrigálni lehetett az irányt – ahogy meg is tettük egyszer-kétszer, amikor megfeneklettünk, vagy csak a folyó közepén támadt kedvünk egy kis fürdőzésre.

Harrach Orsolya felvétele

A szigorú tényekhez hozzátartozik, hogy egyszer még beleborulnunk is sikerült. Az egyik zúgót követően nem tudtam kikerülni egy belógó fát, és szépen alásodródtunk. A hajó tele lett vízzel, minden kiborult belőle, de a holmik zöme egy műanyag hordóban volt, amit előrelátóan hozzákötöztünk a kenuhoz, így csak az evezőket, úszómellényeket, ülőpárnákat kellett összefogdosni. A veszteségünk egy pár papucs és egy törölköző volt, a nyereség viszont az élmény, hogy ezt is kipróbáltuk, és milyen jól helyt álltunk. Illetve helyt úsztunk, mert persze pont itt volt egy mélyebb rész, úgyhogy néhány métert úszva kellett a kenut a part felé tolni.

Összességében remek, egy napos kikapcsolódás volt. Mi előző este leutaztunk már Szobra, hogy reggel ne kelljen olyan korán indulnunk itthonról. A szobi révtől nem messze lévő Kenumániától béreltük a hajót, amely mellé alapfelszereltségként járt a mentőmellény, a műanyag hordó, a hajókötél és egy szivacs is, hogy a nap végén tisztán tudjuk visszaadni kenut 😀 El is vittek minket és a hajót Ipolytölgyesre, ott szálltunk vízre, és eveztünk le a torkolatig, majd a Dunán a szobi révig. Ez, fürdésekkel, ebédszünettel, laza evezéssel egy 5 órás program volt, jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki kezdőként a vízitúrázás kipróbálásával kacérkodik.

Persze legalább egy, kicsit tapasztaltabb személy nem árt a csapatban!

Orsi