Az előző cikkemben a kreativitás fejlesztéséről esett szó, és ötletként felmerült a hangszerek házilagos készítése is. A számítógépemen, egy mappában csupa ilyen ötleteket gyűjtök, őrizgetek.

Forrás: Parents First, Baby First

Persze, amikor el akarok készíteni valamit, általában kiderül, hogy a dolog nem olyan egyszerű, mint ahogy írják. Nálunk nem kaphatók a felsorolt alapanyagok, esetleg már rég kimentek a divatból, a leírásból kimarad a legfontosabb részlet, vagy egyszerűen a végén nem (úgy) működik, ahogy ígérték.

Na, ilyenkor jön be a kreativitás, amivel az ember igyekszik reprodukálni az olvasottakat.

A házi „szájharmonikához” nem sok minden kell, csak két spatula, egy szelet papír, egy fogpiszkáló és két befőttes gumi.

  • Körberajzoljuk a spatulát a papíron és kivágjuk.
  • Félbe törjük a fogpiszkálót, és lecsípjük a két hegyes végét.
  • A papírt rátesszük az egyik spatulára.
  • A szélétől kb. másfél centiméterre, keresztben rátesszük az egyik fél fogpiszkálót, majd ráhelyezzük a második spatulást, és befőttesgumival összeszorítjuk ezt a végét.
  • A másik végére beillesztjük a másik fél fogpiszkálót (szintén kb. 1,5 cm-re a végétől), ezután ezt a végét is összegumizzuk.

Kész a szájharmonika, már ki is próbálhatjuk!

Hát az enyém nem akart megszólalni. ☹ Úgyhogy elkezdtem kísérletezni.

Először különböző anyagokat próbáltam ki. A közönséges gépíró papírt alufóliával, majd sütőpapírral helyettesítettem. Az alufólia egész jó hangot adott, de csak nagyon hébe-hóba szólalt meg.

Aztán megpróbáltam a fogpiszkáló helyén változtatni, ami először nem hozott látványos eredményt.

Végül arra gondoltam, hogy nem elég feszes a papír, aminek a rezgést kell biztosítania. De nem tudtam megfeszíteni, mert nem fértem hozzá. Úgyhogy vágtam egy másik darabot, ezúttal a spatulánál úgy 1,5 cm-rel hosszabbat, és azt fogtam be a két spatula közé úgy, hogy mindkét oldalon kilógjon belőle egy rész.

Ezzel a két kilógó résszel bármikor ki tudom feszíteni a papírt, és így már remekül lehetett zümmögni vele!

Ezen a ponton ismét állítgattam egy kicsit a fogpiszkálók helyzetét, és azt tapasztaltam, hogy könnyebb megszólaltatni a hangszert, ha kisebb a fogpiszkálók közti távolság. És az is segít, ha az egyik fogpiszkáló a papír alatt, a másik felette van.

Amerikában és Ausztráliában nagy divatja van a home schoolingnak, azaz az otthoni oktatásnak, amikor csak év végi vizsgákra megy be a gyerek az iskolába. Az ilyen témájú oldalakon gyakran lehet különböző játékos kísérletekkel találkozni. Ennek a szájharmonikának a működése például jó lehetőség néhány fizikai folyamat megbeszélésére is.

Próbáljatok ki a papír helyett különböző anyagokat, kísérletezzetek különböző szélességű spatulákkal, módosítsátok a fogpiszkálók helyét, és figyeljétek meg, melyik milyen változást eredményez.

Még a fúvás szöge sem mindegy. Nekem az vált be, amikor éppen csak az ajkaim közé vettem a hangszert, és úgy fújtam.

Jó játékot, észrevétlen tanulást kívánok!

Orsi (blogger)

Ha tetszett, oszd meg Te is!