A nagy rakodásban és selejtezésben elém került egy csomó áztatásra váró bélyeg. Apukám valamikor nagy bélyeggyűjtő volt, én is sokszor segítettem neki bélyeget áztatni annak idején. Aztán rendszerezte, albumba tette, katalógus alapján beazonosította… Akkoriban az emberek az érdeklődésen túl befektetési célból is vették az újabb és újabb bélyegeket, sorozatokat, alkalmi blokkokat. De olyan mennyiségben kerültek kiadásra, hogy napjainkban igaziból nincs pénzbeli értékük.

Viszont aki egy kicsit is elmerül a bélyegek világában, azt előbb-utóbb megfertőzi. Még ha nem is kell semmire, akkor sem dobjuk ki a szép bélyeget (amelyeknek mára már kezd ismét ritkasági értéke is lenni, mert egyre kevesebb a postán érkező levél, és sokszor azon is csak nyomtatott díjmatrica van bélyeg helyett). Szóval levágjuk a borítékról a bélyeget, bekerül egy dobozba, fiókba, zacskóba, hogy majd egyszer foglalkozunk vele…

Nálam most jött el ennek az ideje. Bár a bélyegalbum-rendezgetés nem az esetem, de kidobni sem akartam őket, ha már valakik energiát fektettek az összegyűjtésbe. Így aztán nekiálltam leáztatni, mert úgy mégiscsak kisebb helyen elfér, addig is, amíg rájövök, hogy mi legyen vele.

És tudjátok mit! Rájöttem, hogy ez a nekem való meditációs, relaxálós tevékenység. Én, ha nem csinálok semmit, akkor vagy nyugtalan leszek, vagy bealszom. Itt viszont jár a kezem, egyenként, gondosan ráhelyezem a leázott bélyegeket, száradni, a törölközőre. Monoton munka, de mégis van benne egy kis változatosság is, odafigyelés, hogy a különböző méretű bélyegekkel a lehető leghatékonyabban töltsem ki a helyet. Ez leköti az agyam egy kis részét, a többi meg el van magának.

És dolgozik! Bélyegáztatás közben ugrott be egy fordítási probléma frappáns megoldása. Meg az, hogy hova is tettem a múlt heti festőtanfolyamom jegyzeteit. És hogy milyen megoldással lehetne több helyet nyerni a szekrényben.

De, ami a legjobb, ahogy sorba kézbe veszem a bélyegeket, és látom a különböző ábrákat, egyre újabb ötleteim támadnak, mire is lehetne használni őket. Nem gyűjtő szemmel nézve, arra vannak nálam sokkal avatottabbak, hanem kreatív módon hasznosítva.

A jövő hétre talán el is készül néhány ötlet megvalósítása, de ízelítőnek azért itt is felsorolok néhányat: könyvjelző készítés, dekupázsolás, oktatási anyagként való alkalmazás, mozaik készítés, ékszerek gyártása, képeslap karácsonyra…. Úgy látom, a jövő heti barkácsprogramhoz már nem vagyok ötletek híján!

És még az sem igaz, hogy nincs „igazi” bélyeggyűjteményem, albumban, szépen elrendezve. Mert van. Hat nagy albumom van, tele állatos bélyegekkel, gondosan besorolva a Dudich-féle állatrendszertan szerint. 13 éves koromtól kb. 20 éven át foglalkoztam vele rendszeresebben, és büszkén állíthatom, hogy az egysejtűn és a pingvinen kívül szinte minden állatfajról sikerült begyűjtenem bélyeget. Kezdetben a bátyám segített besorolni az állatokat, akkoriban járt az állatorvosi egyetemre, a rendszertani könyv is az ő ajándéka. Aztán később, amikor már ritkábban sikerült egy-egy újdonsághoz jutnom, magam böngésztem a lapokat, hogy kiderítsem, melyik állat, hova is való.

Az élet aztán úgy hozta, hogy szép lassan abbamaradt ez a dolog, de az albumok még most is megvannak, és ha érdekes állatos bélyeget látok, még mindig nem tudom megállni, hogy be ne gyűjtsem. Talán egyszer majd lesz megint időm arra, hogy elhelyezzem őket az album megfelelő oldalain.  😊

Ami meg másod- (harmad-, sokad-példány)? Az új életet kap majd valami kreatív alkotásban.

Orsi (blogger)