Nem túl sűrűn fordul elő, hogy nem Orsi, hanem én írom a blogbejegyzéseket. Mondhatni nagyjából, hogy soha. :) Az ok, amiért most mégis billentyűt ragadtam, az az, hogy mindjárt év vége és rájöttem, hogy még nem is meséltem Nektek az idei kreatív táborunkról. Lakbearnél olvashattatok már róla élménybeszámolót, de tudjátok ahányan vagyunk annyi féleképpen éljük meg ugyanazokat a dolgokat. Én,
Vácrátóti mézeskalács falu. Fotó: Harrach Ágnes Jancsi és Juliska éhesen bolyongtak az erdőben, amikor egy tisztáson váratlanul megpillantottak egy kis házat. Kenyérből, kalácsból, mézespogácsából volt az egész házikó, az ablaka meg tiszta cukor. Csak hát, mint tudjuk, odabent a gonosz boszorka lakott, aki így akarta magához csalogatni a gyerekeket. Hogy az ötletet a Grimm testvérek vették a szakácsnőjüktől,
Érdekes dolog, hogy szinte minden területen létezik a divat fogalma. Visszafelé pörgetve az éveket, megjelennek előttem a különböző alkotói technikákkal jellemzett időszakok. Gyöngyfűzés, kivarrt képeslapok, dekupázsolás, amikor még a dekupázs ragasztót tartalmazó üveget is dekupázs technikával díszítettük, CD-dekorációk, teatasak hajtogatás… Egy-egy divathullám idején szinte csak az adott technikával készült alkotások kerülnek ki a lelkes amatőr kézművesek kezei alól.
Kezdődik azzal, hogy látsz egy nagyszerű és főként egyszerűnek tűnő ötletet a Pinteresten. Előveszel hozzá a szekrényből barna kartont, vonalzót, ollót, szikét, ragasztópisztolyt, filctollat, ceruzát, natúr kötöző zsineget, kiborítod a gombos dobozt apró zöld, piros arany színű gombokért, és nekilátsz. Levágod A5-ös méretre a kartont, és félbehajtva megszemléled mekkora szarvas fog ráférni. Ceruzával halványan előrajzolod a kontúrt, amire