Szemét vagy kincs?

Teljesen váratlanul, alig 70 év után, javíthatatlanul tönkrement a kerevetágy, amit szüleim a házasságuk első éveiben csináltattak maguknak. Már többször volt kárpitosnál, de úgy elgyengült a fája, hogy már semmit sem lehet kezdeni a kiszakadt zsanérral (és a többi kisebb-nagyobb, eddig elnézett nyavalyájával). Elhatároztuk hát, hogy tiszteletteljes búcsúadás mellett megválunk tőle, és újat veszünk helyette.

Tapasztaltak tudják, hogy egy ilyen elhatározás szokta elindítani a lavinát. Nálunk például a fő kérdés úgy merült fel, hogy OK, megvesszük az új bútort, de hová tesszük a régi ágyneműtartójában őrizgetett barkácspapírokat?

Hamar jött az ötlet, hogy tegyük az egyik szekrénybe, ahol kisebb polcközök vannak, és az egyik ilyen pont megfelel a papíroknak. Persze a polcról le kell pakolni, az ott lévő dolgoknak új helyet kell találni … Ha már itt tart az ember, akkor mély lélegzetet vesz, és eldönti, hogy a szekrény teljes tartalmát átnézi, kisejtezi, a maradékot leporolja, rendezettebben teszi vissza. Főleg azért, mert ha két további polc is sikerül kiüríteni, akkor azokat kiemelhetem, és helyükre beállíthatom a bekeretezett képeimet.

Így aztán tegnap egész nap szekrényt rendeztünk a nővéremmel. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nálunk mindig vannak olyan helyek, ahova csak befelé mennek a dolgok, kifelé sosem. Csupa olyasmi, amit “egy ideig még megőrzünk”, “jó lesz még valamire”, erre, arra vagy amarra emlékeztet… Egy ilyen, alapos szekrényrendezés során aztán minden felszínre kerül, és eljön az igazság pillanata. Valóban fontos még mindig, ami a polcok mélyén rejtőzik?

Igazi történelmi kalandtúra egy ilyen rendrakás. Egy levél, bizonyítvány, selyemsál, esetemben akár egy mozijegyből hajtogatott daru – mind-mind fontos érzelmi értékkel bírnak. Természetesen nem dobom ki a fiam ijász felszerelését, a radírgyűjteményemet, a társasjátékokat, amiket még Anyu készített nekünk. De mi legyen annyi minden mással? És itt jön a nagy kérdés. Szemét vagy kincs? És ha kincs, akkor kinek az?

A Mezőgazdasági Könyvtárban éppen most látható (2022. március 11-ig) Keresztes Zsuzsa rongyképész tárlata, aki kisebb-nagyobb textildarabokból állítja össze részletgazdag “textilfestményeit”. Számára például minden textildarab érték, akár az egész kicsi hulladékok is, hiszen sosem tudhatja, milyen színre, mintára lesz szüksége a legközelebbi alkotásához.

De szűkebb környezetünkben is találhatunk olyan embereket, akik csodákra képesek az általunk szemétnek vélt textilmaradékokból. Mint például Aliz, akivel 2020-ban készült alkotói interjú.

Némi kézügyességgel és fantázivál bárki remek dolgokat alkothat a rongyoszsákból, legyen az baba, rongylabda, ajándékkísérő, fülbevaló, vagy  akárcsak a rendrakást segítő vidám zacskók, zsákok.

A CD-k, amelyek mára már egyre inkább elavult technológiának számítanak, remekül működhetnek a cseresznyefán madárriasztóként, poháralátétként, mozaikalapanyagként, dekupázsoláshoz,  gyerekjáték készítéséhez.

Előkerülhetnek a szekrény mélyéről régen gyűjtögetett dolgok, amelyekkel valaha nagy terveink voltak, de időközben másfelé fordult az érdeklődésünk. Kávékapszulák, amelyekből fülbevalót  akartunk készíteni a barátnőinknek, keverőpálcák, amelyeket a McDonald’s-ban adtak a tea mellé, és nem volt szívünk kidobni, de még remek nyuszikat lehet belőle fabrikálni. Gondosan megőrzött csomagolópapírok, tojástartók, kupakok. Ha mi magunk nem tudunk velük mit kezdeni, felajánlhatjuk óvodáknak, iskoláknak, nagycsaládos szervezeteknek, akik gyerekfoglalkozásokhoz biztosan hasznosítani tudják.

A kincsek egy másik kategóriája pedig – meglepő módon – a muzeális érték. És itt most nem arra gondolok, hogy előkerül a szekrény mélyéről egy eddig ismeretlen Szimyei Merse Pál kép, amit nemes szívvel felajánlunk a Szépművészeti Múzeumnak. Sokkal egyszerűbb dolgok is érdekesek lehetnek a múzeumok számára.

A dunaújvárosi Papírmúzeum örömmel fogadta a levélpapírgyűjteményemet. A Kereskedelmi és vendéglátóipari múzeum szívesen fogad gyerekjátékokat, például hiányos társasjátékokat is, mert a részdarabokból előbb-utóbb összeáll egy kiállítható változat. 

Ódivatú táskák, kiegészítők, ruhadarabok keresett cikkek lehetnek egy színház vagy filmes cég kelléktárában. Még használható, csak nálunk már feleslegessé vált háztartási cikkekkel, maradék tapétatekercsekkel, megunt játékokkal érdemes felkeresni a legközelebbi szeretetszolgálatot vagy nagycsaládos egyesületet, akik biztosan megtalálják azt, akinek még örömet szerezhetünk vele.

Így aztán, mire a végére értünk a szekrényrendezésnek, nálunk is több táskányi holmi várta, szépen szortírozva, hogy ide vagy oda kerüljön. És így, jól átgondova, látszott, hogy bizony több a kincs, mint a szemét. A nagyobb részük múzeumba, gyerekfoglakoztatóba, családtagokhoz, barátokhoz megy majd, és csak egy töredékük került a szelektív hulladékba.

Ha Te is szeretsz “semmiből valamit” alkotni, ajánljuk az alábbi régebbi blogbejegyzéseket is:
Képek a múltból 
Gyerekjáték a gyereknap gyerekjátékokkal 
Húsvéti ötletek 
Hóemberek farmerzsebből 
Irisz technika 
Naptárak új élete 

Jó szórakozást, kreatív alkotás kívánok!

Orsi (blogger)