Mint minden évben, május első vasárnapján idén is az édesanyákat (nagymamákat, dédmamákat, anyapótló nagynéniket és barátnőket) ünnepeljük. Ilyenkor általában összehívjuk az egész családot, és torta, finom vendégváró falatok mellett, gyönyörűen kitakarított lakásban adjuk át a szeretetünket és köszönetünket jelképező virágot.
De belegondoltunk-e abba, hogy mindez leginkább az ünnepelt keze munkájának eredménye. Ő takarítja ki a lakást, tervezi meg és készíti el a menüt, teszi ünnepivé a lakást. A család többi tagja legfeljebb segít neki ebben. Mi lenne, ha idén ez egy kicsit másképp lenne?
Lehet, hogy meglepően hangzik – sőt egyesek szemében akár megbotránkoztató is lehet -, de anyaként bátran vállalom, hogy néha a legszebb ajándék, ha én-időt adunk az édesanyáknak. Igen, akár egy egész napot is.
Képzeljünk el egy ilyen forgatókönyvet. Reggel Apu vagy valamelyik gyerek korán felkel, és titokban elkészíti az ünnepi reggelit, amit aztán ágyba szervíroz a család az anyukának. Összegyűlik az ágy körül mindenki, vidám pizsamaparti keretében együtt megreggeliznek, aztán bejelentik, hogy egy igazi, teljes szabadnapot adnak Anyunak, amikor azt csinálhat, amit csak akar. És hogy biztosan ne zavarjátok, már kész programmal álltok elő, hogy a család többi tagja mivel fogja tölteni a napot. Ez lehet egy közös kirándulás, állatkert, rokonlátogatás – vagy ha anyuka a szabadnapját házon kívül tervezi eltölteni, akkor a többiek akár otthon is maradhatnak, közösen barkácsolhatnak, játszhatnak, megmoshatják az ablakokat, vagy előkészíthetik a kertet a tavaszi palánták számára.
Anyu meg zavartalanul töltheti a napját, úgy, hogy senkire sem kell tekintettel lennie. Elmehet a barátnőihez, vagy csatangolhat egyedül a városban, esetleg csak leül otthon egy karosszékben, és fel sem áll, amíg ki nem olvasta a régen elkezdett könyvet. Végre rendet rak a barkácscuccai között, ami – tudvalevőleg – azzal jár, hogy először az ember mindent kirak és szétszortíroz, beterítve az egész szobát (de ugyan mikor van erre idő és lehetőség?!?).
De az is lehet, hogy ezt a váratlan szabadnapot arra használja, hogy zavartalanul, és különféle napi (meg folyton felmerülő alkalmi) feladatok miatt meg nem szakítva, haladjon egy fontos munkájával, megválaszoljon hat levelet, vagy átnézze a konyhaszekrényt, hogy mi minden rejtőzik a polcok leghátulján.
A lényeg, hogy a saját elgondolásai alapján élheti meg a napot.
Aztán este hazajön a család, lelkesen, napi élményekkel eltelve, egy csokor vadvirággal, és némi vacsorának valóval ellátva, és a közös asztal körül ülve mindenki elmesélheti a napi történéseket.
Anyukák! Ha a család felkínál egy ilyen lehetőséget, nyugodtan fogadjátok el. Ne érezzetek lelkiismeretfurdalást, higgyétek el, egy szabadnap feltöltődése után a napi feladatok is ismét könnyebben mennek majd.
Boldog Anyák napját mindenkinek!
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet