Tegnap cirkuszban voltam. Az AO Show-t néztem meg, egy vietnámi cirkusz-mozgásszinházi darabot, amelyre 2020 májusa óta vártam, de megérte! Néhány egyszerű, bambuszból és rattanból készült, kellék – kosarak, rudak, hajlított vesszők – és számtalan remek ötlet segítségével állt össze az igazán egyedi produkció.

Fotó: Zachary DeBottis (pexels.com)

Gyerekekkel néztük meg az előadást, és persze az egyórás intenzív figyelés és egy helyben ülés után tele voltak energiával, úgyhogy hazafelé a Városligetben eltöltöttünk még egy órácskát, hogy kitombolhassák magukat a zöld füvön. Az első játék természetesen az volt, hogy a cirkuszban látott egyes mozdulatokat próbálták meg leutánozni, meglepően sok sikerrel! Az elismerő tapstól felbuzdulva aztán sorba mutatták be egyéb tudományukat is – hídba lemenést, cigánykerekezést, a kisebbek a lábukkal való tapsolást – ki-ki képességei szerint.

Cirkuszt otthon is játszhatunk. Ha nem is lesz olyan színvonalas, mint a világhírű előadóművészek műsora, viszont már az előkészületek is sokkal szórakoztatóbbak lesznek – és akár hosszabb időre is leköthetjük vele a gyerekeket. Ha tényleg komolyan veszik, akár egy-két hétig is eltarthatnak az előkészületek, amíg összeáll a program, betanulják a saját műsorszámaikat, megszervezik az egész előadás menetét.

Ha van egy közelgő születés- vagy névnap, remek alkalom az előadásra, de ha éppen nincs ilyesmi, bármelyik hétvégére meghirdethetjük a rokonság körében – nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, a család közeli barátai biztosan szívesen összejönnek egy cirkuszi előadás köré szervezett vidám partira. Belépődíj egy darab Sport szelet, vagy egy gombóc fagyi ára. 😀

És hogy mi legyen a program? Bármi, ami minimális kellékkel és jó ötletekkel megoldható.

Akrobatika – tornamutatványok a bukfenctől kezdve kézenjárásig, lábak alagútján való átmászástól az embertoronyig (két nagyobb gyerek beroggyantott térdein áll a kicsi). Némelyik rugalmas gyerek meglepően sokáig képes még rá, hogy a nyakába tegye a lábait, és két gyerek ördögbukfence is látványos produkció.

Apa-lánya produkció…

…és az utánpótlás-csapat

Bűvészmutatványokról szóló könyveket biztosan találhatunk a könyvtárban, vagy az interneten is rákereshetünk a témára (illetve nem is mi, hanem a gyerekek – elvégre ez az ő előadásuk lesz, nekünk). Számtalan olyan mutatvány van, amit egy kis gyakorlással bárki megtanulhat.

Ugyanez áll a zsonglőrködésre is. Elég hozzá néhány tenisz- vagy pingponglabda, esetleg az óvodai babzsákok, és persze némi gyakorlás. Már 2-3 labdával is tudunk mutatványokat csinálni, egyedül, vagy párosával, egymásnak dobálva, egymást kicselezve, fogócskázva.

Ott vannak az ugrókötelek, a labdák, a hullahop karikák – mindegyik alkalmas rá, hogy kicsit újszerűen használva mutatvány kerekedjen belőlük.

Még “állat”számokkal is készülhetünk. A legkisebb gyerek lehet kiskutya, akit egy nagyobb terelget a lábai között, ugráltat székre, bújtat át asztal alatt – időnként persze megajándékozva egy-egy jutalomfalattal.

Két gyerek és egy nagy pokróc együtt már egy elefánt, elég ha egy szürke pulóveres kar tekereg időnként az elején.

És persze szükség van egy porondmesterre is, aki bekonferálja a számokat, és zenekarra, akik csövekből, edényekből, konzervdobozokból készült ütemhangszerekkel, fésűre szorított selyempapír szájharmonikával, vagy akár csak dúdolással adják az aláfestő zenét.

Kezdjük el a tervezgetést a gyerekekkel egy unalmas délután, aztán hagyjuk, hogy ők vegyék át az ötletelést és szervezést. Meglátjuk a végén milyen remek előadással lepnek meg bennünket!

Nálunk, szinte minden nyáron volt hasonló fellépés, a mi gyerekkorunkban, és később a saját gyerekeinkkel is. Még most is szívesen emlegetjük egymásnak az izgalmasabb pillanatokat. Ugyanezt kívánom nektek is.

Orsi (blogger)

Ha tetszett, oszd meg Te is!