Ha már sok a kikopott sarkú zokni a fiók mélyén, és egy kisgyerek is akad a családban vagy a baráti körben, akkor itt az ideje, hogy nekiálljunk zoknikígyót készíteni neki.

Gyűjtsük össze a használaton kívüli zoknikat, válogassuk ki a nekünk tetsző darabokat, és vágjuk ki belőle a megfelelő darabokat úgy, hogy levágjuk az orrát és a sarkát. Így minden zokniból két csőszerű darabot nyerünk.

Ha megvannak a kiszabott darabjaink, akkor állítsuk össze, hogy milyen sorrendben szeretnénk összevarrni. Itt érdemes eldönteni azt is, hogy mivel fogjuk kitömni a kígyót. Mi egy régi pokrócból levágott csíkot használtunk erre a célra, de kitölthetjük pl. szivacstörmelékkel vagy cseresznyemaggal is (már aki képes ennyi cseresznyemagot összegyűjteni 😀 ).

Ha túl unalmasnak tartjuk a zoknidarabokat, díszíthetjük is, farkasfoggal, színes szalaggal, zsinórral. Ezt még az összevarrás előtt erősítsük rá – kézzel, vagy a varrógéppel, de ügyeljünk rá, hogy a össze ne varrjuk a zokni elejét és hátát!

Most jön az összeállítás. Kezdjük a kígyó fejével. Kialakítjuk a fejét, belevarrjuk a piros, villás nyelvet, és szemeket is kap. Ügyesen megformázzuk és kitömjük a fejformát, ami nyaknál egy egész kicsit elvékonyodik.

Ezután sorban egymáshoz varrjuk a további zoknidarabokat. Mindig úgy készítjük elő, hogy a zoknik színe nézzen egymás felé. Így varrjuk körbe a szélén, majd a kígyó végét kifordítjuk, hogy megint a színe látszon, és úgy varrjuk hozzá a következő darabot.

Ha egybefüggő tömőanyaggal (pl. frottírtörölközővel vagy pléddel) töltjük ki, akkor előbb a teljes kígyót összevarrjuk. Ha szivacstörmelékkel töltjük ki, akkor érdemes már varrás közben mindig feltölteni egy részt, mert különben nagyon nehéz egészen a végéig eljuttatni a töltőanyagot.

Mindkét fajta töltésre igaz, hogy figyeljünk, ne legyen túl kemény a kígyó teste, mert akkor nem lehet hajtogatni, tekerni. Ha nem akarjuk a pokróc belebűvészkedését kétszer megcsinálni (ahogy végül nekünk kellett), akkor próbálgassuk előtte magában hajtogatni a felsodort anyagot, hogy kellően puha-e.

Az utolsó lépés a kígyó farkának elkészítése. Mint látható, a mienk egy igazi csörgőkígyó lett! Ezt a hosszában elvékonyodó darabot nem zokniból, hanem egy darab anyagból varrtuk meg, ez egyszerűbbnek tűnt így. Ha elkészült, tömjük ki ezt is, majd kézzel varrjuk hozzá a kígyó testéhez.

És már készen is vagyunk.

Jöhet a játék!

(Ha kinőtt a gyerek a játékból, a kígyót szélfogónak is használhatjuk huzatos ajtó- és ablakrések eltakarására. 🙂 )

Orsi (Harrach Ágnes ötletére és fotóira támaszkodva)