Kaptam egy új festékkészletet. Ko-hi-noor, egymás tetejére csavarható egységek. Volt már ilyenem gyerekkoromban is – fekete, piros, világoskék műanyag tartóban. De fehérem még sosem volt, nem is találkoztam vele, csak most egy-két évvel ezelőtt láttam egyszer az interneten. Azóta vágyom rá – gondolom, mindenki megérti, aki szintén nem tud úgy elmenni egy papírbolt előtt, hogy be ne kukkantson, hátha lát valami újdonságot. 😊

Az első dolgom, persze, az volt, hogy elkészítsem a színmintámat – az anilinfesték a szokásos élénk színeket produkálta.

Ezután jutott eszembe a kép, amit a Pinteresten láttam egyszer. Itt volt a remek alkalom, hogy mindjárt gyakorlatban is kipróbáljam az új festékeimet.

Kerestem egy alkalmas keretet, és akvarellpapírból kivágtam egy beleillő darabot.

Tiszta vízzel, egy ecset segítségével kisebb-nagyobb vízcseppeket csepegtettem a a papírra. (Ha főleg nagyobb cseppeket akarunk, használhatunk cseppentőt is – ezért is érdemes eltenni egy-egy kiürült szem- vagy orrcseppes üvegcsét.)

Megvizeztem a festékgombokat, és a feloldódott vizes, tömény festéket felvettem az ecsetemmel. Az ecset hegyét óvatosan a vízcsepp tetejéhez érintettem, hogy a festék átáramoljon. Óvatosan kellett dolgoznom, mert ha nagyon rányomom az ecsetet, szétnyomja a vízcseppet.

Többféle színt használva készült el a végső kép.

Pöttyök helyett rajzolhatunk más formákat is a vízzel, a lényeg, hogy „kidudorodjon” a víz a papíron.

A hullámvonalaknál fogpiszkálóval rásegítettem egy kicsit a festékek összefolyására.

Ezután már csak annyi marad hátra, hogy kivárjuk, amíg megszárad a víz, és hátramarad a festék a papíron.

És íme a bekeretezett kép. Már mehet is a falra!

(Készíthetünk így akár egy sorozat üdvözlőlapot is. Érdemes már most gondolni a karácsonyra.)

Orsi (blogger)