Valljuk be, sokszor nem egyszerű kitalálni a megfelelő születésnapi (névnapi, nyelvvizsgára gratuláló…) ajándékot. A csokoládé ugyan általában beválik, de nem túl fantáziátlan csak úgy kézből kézbe átadva?
Nem feltétlenül. Sok múlik a megfelelő csomagoláson … vagy a megfelelő körítésen.
Emlékeztek még az elsős olvasókönyvre, a régi szép időkből, amikor nem szóolvasás, hanem a betűk megtanulása volt a módszer? Ahogy egyre több betűt megismertünk, úgy gyarapodtak a szavak is, amelyeket már ki tudtunk olvasni. Amelyek meg még meghaladták a tudományunkat, azok helyett gyakran csak egy-egy kép szerepelt a történetben.
Hasonló módon vicces csokoládé történeteket is írhatunk.
Két-három boltot végigjárva számtalan jelentéssel bíró csokoládét tudunk összegyűjteni, s utána már csak a mesét, történetet, levelet kell kitalálni mellé.
A mi történetünk úgy kezdődött, hogy „Mit is adjunk neked a születésnapodra…”, és úgy végződött, hogy „Megvan!”, mivel a tényleges ajándék egy fejpánt volt, ezzel a felirattal.
A két mondat közti szöveget csak a csokoládékon levő kép vagy név és a fantáziánk szabta meg. Néhol a sorok és a képek egy kicsit ugyan egymásba folytak, de annál izgalmasabb volt az ünnepeltnek végigolvasni az egészet. Amit meg is tett, és nem is csak a szülinapján, de még napok múlva is egyszer-kétszer, hogy biztosan minden poént kiélvezhessen. 😀
Csoki helyett, mellett használhatunk más apró tárgyakat – vagy akár ajándékozásra szánt gyémántgyűrűt is 😀 – a történet kerekítéséhez. Ha már nekikezdtünk, jönnek a jó ötletek maguktól. Érdemes több embert is bevonni a fogalmazásba. Legalább akkora móka kitalálni a szöveget, mint az ünnepeltnek elolvasni, vonjuk be az egész családot az alkotásba!
Az ünnepeltnek sok boldogságot, az alkotóknak pedig vidám perceket kívánok.
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet