Gyerekkoromban éveken keresztül volt karácsonyi kívánságlistánk, és ezt a hagyományt aztán a saját családomban is folytattam.

November végén december elején felkerült a falra, valamelyik ajtóra vagy a beépített szekrény ajtajára a egy A3-as méretű papír, amelyen ott volt minden családtag neve. (Jó nagy család voltunk, úgyhogy néha A3-as méret (20 filléres rajzlap 😀 ) helyett csomagolópapír volt a lista alapja.

Volt, hogy csak egymás alatt sorakoztak a nevek, néha viszont egészen dizájnos volt a kialakítás, annyi csomag, ahány családtag, vagy karácsonyfa megfelelő számú színes gömbbel… Volt olyan is, hogy mi gyerekek rajzoltuk meg, még mielőtt Anyu nekiállhatott volna.

Hihetetlen, de előkerült a szekrény mélyéről az 1972-es kívánságlistánk!

A listára aztán karácsonyig mindenki felírhatta a kívánságait – mindent, amit karácsony este a fa alatt szeretett volna látni. Persze nem mindent hozott aztán meg a Jézuska, és a meglepetés is meglepetés maradt, hiszen nem lehetett tudni, hogy a kívánságokból mi valósul meg, és nem is feltétlenül a listáról vette valaki az ajándékötleteit.

Miben különbözik ez a lista a Jézuskának küldött levéltől? Elsősorban is abban, hogy nem csak Apu-Anyu “feladata”, hogy megfeleljen a lista tételeinek. Mivel nyílt listáról van szó, bárki gyűjthet belőle ötleteket, a testvérek, a nagyszülők, a házba látogató barátok…

Másik pozitív vonzata, hogy a listán ott szerepel a felnőttek neve is, és így a gyerek egyrészt szembesül vele, hogy ajándékot adni is lehet, nem csak kapni, másrészt ötletet is kap, hogy mit is ajándékozzon szüleinek nagyszüleinek.

Mert persze a listára kerülő kívánságok eldöntése sem egyszerű dolog. Azt már a kicsikkel is megbeszélhetjük, hogy nem minden fog megvalósulni abból, amire vágynak. Álmodjanak hát nagyot, és nyugodtan írják fel a listára a szuperjó (szuperdrága) LEGO készletet vagy az iPhone 14 Pro-t, de legyenek hétköznapibb, könnyebben megvalósítható kívánságaik is. A kedvenc író legújabb könyve, egy tábla Piros Mogyorós, egy cirkuszjegy vagy egy társasjáték. Lehetnek olyan kívánságaink is, amelyeket nem venni, hanem készíteni kell. Esetleg közös szabadidős tevékenységről szólnak. Milyen jó kézhez venni egy közös kirándulásról szóló kupont, és aztán karácsony este együtt eltervezni, hogy és mint is legyen majd!

Felnőtteknek ez jó lehetőség, hogy segítség a kicsinyeknek megtanulni az ajándékozás művészetét. Legyen a listájukon több olyan kívánság, amit az adott korú gyerekek is el tudnak készíteni (jobb, mintha vásárolnának valamit). Emlékszem Apu sokszor kért levélpapírt és képeslapot. Mi aztán mindenféle technikával dekoráltuk a sima nyomtatópapírt (akkor még gépíró papír volt) – krumplinyomdával, satírozós mintákkal, monogram rajzolással. Egy év alatt aztán szépen elfogytak a lapok (a 60-as, 70-es, 80-as években még írtak levelet az emberek), jöhetett karácsonykor a következő adag.

A lista tételeit persze nem kell szolgaian követni. De ötleteket meríthetünk belőle, hogy mire vágyik a többi családtag. Így aztán az sem fog előfordulni, hogy drága pénzért veszünk valamit, ami szükségtelen, csak a helyet foglalja, vagy távol áll a megajándékozott érdeklődési körétől.

Elő hát egy nagy ív papírt, és kezdjük a kívánságlistát!

Orsi (blogger)