Gyermekkorom remek játéka volt a szappanbuborék. Érdekes módon, az emlékeim nem szabadtéri élményekhez kapcsolódnak, sokkal inkább őszi-téli, beltéri időszakokhoz. Anyu leterítette az asztalt egy nagy nylonnal, és miután meguntuk a levegőben röptetni a buborékokat, még hosszan eljátszottunk azzal, hogy az asztal felületén fújtunk egyre nagyobb és nagyobb félgömböket, egyik félgömbön belül a másikat, és még újabbat. Rengeteg szórakoztató kísérletet végeztünk a testvéreimmel.
A szappanbuborékok azóta is elvarázsolnak, és mindig szívesen nézegetem a parkokban a buborékvarázslókat, akik hatalmas példányokkal szórakoztatják az ámuldozó gyerekeket és felnőtteket. Vagy ott van a Csodák palotája, ahol egy kör közepére beállva buborékcsövet húzhatunk valaki köré.
Ezekhez a mókákhoz erős szappanbuborék kell. Egy korábbi bejegyzésben már megosztottam veletek a glicerines szappanbuborék receptjét.
Meg ott vannak azok a fantasztikus videók, amikor a szappanbuborék megfagy, és látszik, ahogy a víz jégkristályokká alakul át. Ki gondolná mostanság, hogy 2017-ben még nálunk is voltak olyan kemény hidegek, hogy tudtam ezzel én is kísérletezni – és még sikerrel is jártam (ha nem is annyira látványos módon, mint például a kanadaiak).
Nemrég egy újabb receptet és ötletet találtam a neten, s persze ki kellett próbálnom. És működött! Kötött kesztyűs kézzel a tenyeremen tudtam pattogtatni a buborékokat.
A recept nagyon egyszerű:
¼ csésze víz
1 evőkanál mosogatószer
2 evőkanál cukor
Óvatosan kevergetve feloldjuk a cukrot, ügyelve, hogy közben minél kevesebb hab képződjön, és már kezdhetjük is a játékot.
Ha túl habos sikerül az oldat, és nincsen türelmünk kivárni, amíg magától elsimul, egyszerűen szűrjük át. A hab nagy része fennmarad a szűrőn. A szűrőt tartsuk közvetlenül az edény fenekéhez, különben a kicsorgó folyadék megint habot képez.
És ha meguntuk a szappanbuborék fújást, akkor a maradék folyadékkal készíthetünk mintás papírokat. Erről itt írtunk korábban.
Jó szórakozást!
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet