Sok országban nem csak teljesen elfogadott, de egyenesen elvárás, hogy különböző – pontosan meghatározott – alkalmakra pénzt ajándékoznak egymásnak. Kínában erre a célra a „piros boríték” szolgál. Még magát a pénzajándékot sem pénzként emlegetik, hanem „hong bao”-ként (piros boríték) hivatkoznak rá. És annyira általános ez a szokás, hogy a kínai újév előtti hetekben a márkásabb cégek a saját nevükkel ellátott díszboríték csomagokkal kedveskednek a vevőiknek, hogy legyen mibe tenniük a pénzt, amit a rokonaiknak, beosztottaiknak, alkalmazottaiknak szánnak.
Anyai ágon kínai gyökerekkel rendelkező hároméves unokám is megtapasztalta ezt a jelenséget, amikor Kínában ünnepelték az új évet. Meg is ragadt benne az élmény. Olyannyira, hogy néhány hónappal később, amikor a mamája a kezébe nyomott valami pénzt, amit tőlem kért kölcsön, hogy adja oda nekem, a kicsi a maga módján értelmezte át a dolgot, és ezzel jött oda hozzám: „Nagyi, ez a Te újévi ajándékod! Boldog új évet!”
Nálunk nincsenek ilyen általánosan bevett pénzátadási hagyományok, így tág tere van a fantáziának. Előző cikkünkben már bemutattunk egy kifejezetten érettségire, diplomaosztásra kitalált pénzajándékot. Ma egy nyáriasabb ötletet hoztam.
Keménypapírból vágjunk ki két papucs talpformát (egy jobbosat és egy balosat!). A méretet igazítsuk a feltekert pénz hosszához, hogy nagyjából arányos legyen a „lábujj” és a papucs. (Akinek van otthon megfelelő méretű papucsa, egyszerűen csak rajzolja körül azt, és már meg is van az alapforma.)
A bankjegyeket NEM ragasztjuk, nem hajtogatjuk. (Külföldi barkácskönyvekben látni időnként origami módon meghajtogatott bankjegyeket, de én ennek elvből ellene vagyok. A pénz ennél értékesebb. Azonkívül a pénz nem rendeltetésszerű használatát a magyar törvények is tiltják.)
Az összetekert bankjegyeket kis, papírcsíkból készült, gyűrűkbe csúsztatjuk. A gyűrűket cellux-szal egymáshoz és a talphoz erősítjük.
Miután a kék gyűrűket a talphoz rögzítettük, a bennük levő „ujjak” szabadon mozognak, és könnyen be tudjuk állítani őket a megfelelő magasságba, hogy valóban ujjaknak nézzenek ki.
Ezután ráragasztjuk a talpra a papucs felső részét, és készen is vagyunk. Ez a felső rész készülhet eleve mintás papírból, de akár mi is kidekorálhatjuk, ha kedvünk van rá. A dekorációt, és az esetleges feliratot is, még a felragasztás előtt rajzoljuk, írjuk meg, mert a görbülő felületen már sokkal nehezebb dolgunk lenne.
Lám, nem is kell cipészmesternek lennünk ahhoz, hogy olyan papucsot készítsünk, amiben biztosan örömét leli a megajándékozott.
Köszönjük az ötletet olvasónknak, Mariannak!
Orsi (blogger)
#KHCS-blog #kreativhobbikcsoport #semmibolvalami #penzajandek
Hagyj üzenetet