Volt már szó vízfestékről, növényi festékről, most egy olyan médiumot szeretnék bemutatni, ami biztosan szinte mindenki házában megtalálható. A feketekávéról beszélek, készüljön bár hagyományos gomba kávéfőzőben, modern kapszulás készülében, vagy egyszerűen csak egy kis instant kávéporból. A monokróm technika, amikor egyetlen színnel, de sokféle árnyalattal ábrázolunk valamit, rengeteg lehetőséget rejt magában, és nagyon jól fejleszti a művészi látóképességet
Most, hogy mindenki házhoz van kötve, hirtelen még inkább előtérbe kerül, hogy mivel tehetjük könnyebbé önmagunk számára az életet. És mások számára. Sőt, mi van, ha a kettőt egyszerre tesszük? Én például szeretek akvarellezni is, meg örömet szerezni is, így aztán nekiálltam, hogy elkészítsek egy sor apró ajándékot, amit szétküldhetek a barátnőimnek, hogy ők is örüljenek, amikor megérkezik a postás.
Az előző blogbejegyzésemben egy kis “túlélő kalauz”-ba burkoltan írtam meg első élményeimet. A toszkán táj és a a remek hangulat úgy elvarázsolt, hogy alkotó tevékenységünk bemutatására nem is maradtak szavaim. Ezt pótlom be most. A tábor egyik célja a Pentart termékek bemutatása és kipróbálása volt. Szakmai vezetőnk, Lakber Zoli, segítségével többféle érdekes anyaggal is dolgoztunk. Erről az ő blogjában részletesen
Egy kis festék, sok papír és egy nagy darab nylon terítő - indulhat is a móka. Gyerekeknek már maga a folyamat is remek szórakozás, a kicsit nagyobbak pedig akár előre is gondolkozhatnak, és kitalálhatják, mi célt szolgál majd a színes papir. Keressünk néhány üres műanyag edényt. Ezekben lesznek a színes oldatok. Az akrilfestékkel könnyebb tömény oldatot készíteni, mint a vízfestékkel,
Szeretek rajzolni, festeni, és tagja vagyok egy FB-csoportnak, ahol, egyik lelkes tagunknak köszönhetően, minden év júniusában 30 napos rajzkihívást tartunk. Minden nap egy új téma, egy új rajz. Idén már jó előre készülök rá, és nem csak fejben. Elkészítettem a saját 30 lapos rajzfüzetemet is. Plusz 4 lap, egy a “főcímnek”, egy a lezáráshoz, a maradék kettőt pedig felemészti
Amikor festünk egy képet, gyakran érezzük azt, hogy valami nem stimmel vele, de nem tudunk rájönni, mi is a hiba. (Olyan is előfordul – ritkábban -, hogy mi magunk teljesen elégedettek vagyunk vele, egy kívülálló, friss szem viszont egyből kiszúrja, hogy min lehetne még javítani.) Ezért szokták a festők alkotás közben folyamatosan “ellenőrizni” a képet, nem csak az éppen festendő
Véget ért a budapesti MailArt kiállítás, amelyre korábban már felhívtuk a figyelmeteket. Remélem, többeknek volt ideje és módja rá, hogy ellátogasson, és megnézze a 290 darabból álló válogatott gyűjteményt. Ahogy a megnyitón is elhangzott, sajnálatos módon mára szinte teljesen elhalt az a szokás, hogy utazásainkról, születés- vagy névnapokra, esetleg csak úgy, kedvtelésből, képeslapot küldjünk egymásnak. (Ahogy most belegondolok
Vége az iskolának, itt a nyár és a rengeteg szabadidő. A gyerek egész nap azt csinálhatja, amit akar. Na, de mit is akar igazából? Tegnap az unokahúgommal beszélgettem, akinek 5 gyerek van, a legkisebb fél, a legidősebb 14 éves. A nyári tervekről volt szó, és én csak hallgattam, ahogy sorolja, hogy szaladnak a nagylányok egyik táborból a másikba, míg csak
Bocsánat, teljesen belezúgtam az akvarellezésbe. Ez látszik a blog bejegyzéseimen is. Most, hogy már ilyen jó idő van, még a festés is élvezetesebb kint a szabadban, mint egy zárt szobában. A plein air egy francia kifejezés, és eredetileg a szabad térben alkotó impresszionistákkal kapcsolatban használták. Mára már hatalmas tábora van, tájképek mellett portrék, sőt csendéletek is készülnek a szabad ég
Egy éven át jártam egy akvarellfestő tanfolyamra, ahol szépen, lassan eljutottunk a kockákból álló kompozíciótól az esőtől áztatott városképig A fejlődésünket csak az összes kép együttes megtekintése tudná igazából visszaadni, hiszen mindenki más-más szintről indult, és a cél is „csak” annyi volt, hogy önmagunkhoz képest fejlődjünk, és megtaláljuk, megerősítsük saját stílusunkat. Az év végi kiállításon azonban az összes képünk el sem