Most, hogy mindenki házhoz van kötve, hirtelen még inkább előtérbe kerül, hogy mivel tehetjük könnyebbé önmagunk számára az életet. És mások számára. Sőt, mi van, ha a kettőt egyszerre tesszük? Én például szeretek akvarellezni is, meg örömet szerezni is, így aztán nekiálltam, hogy elkészítsek egy sor apró ajándékot, amit szétküldhetek a barátnőimnek, hogy ők is örüljenek, amikor megérkezik a postás.
Az előző blogbejegyzésemben egy kis “túlélő kalauz”-ba burkoltan írtam meg első élményeimet. A toszkán táj és a a remek hangulat úgy elvarázsolt, hogy alkotó tevékenységünk bemutatására nem is maradtak szavaim. Ezt pótlom be most. A tábor egyik célja a Pentart termékek bemutatása és kipróbálása volt. Szakmai vezetőnk, Lakber Zoli, segítségével többféle érdekes anyaggal is dolgoztunk. Erről az ő blogjában részletesen
Egy kis festék, sok papír és egy nagy darab nylon terítő - indulhat is a móka. Gyerekeknek már maga a folyamat is remek szórakozás, a kicsit nagyobbak pedig akár előre is gondolkozhatnak, és kitalálhatják, mi célt szolgál majd a színes papir. Keressünk néhány üres műanyag edényt. Ezekben lesznek a színes oldatok. Az akrilfestékkel könnyebb tömény oldatot készíteni, mint a vízfestékkel,
Szeretek rajzolni, festeni, és tagja vagyok egy FB-csoportnak, ahol, egyik lelkes tagunknak köszönhetően, minden év júniusában 30 napos rajzkihívást tartunk. Minden nap egy új téma, egy új rajz. Idén már jó előre készülök rá, és nem csak fejben. Elkészítettem a saját 30 lapos rajzfüzetemet is. Plusz 4 lap, egy a “főcímnek”, egy a lezáráshoz, a maradék kettőt pedig felemészti
Amikor festünk egy képet, gyakran érezzük azt, hogy valami nem stimmel vele, de nem tudunk rájönni, mi is a hiba. (Olyan is előfordul – ritkábban -, hogy mi magunk teljesen elégedettek vagyunk vele, egy kívülálló, friss szem viszont egyből kiszúrja, hogy min lehetne még javítani.) Ezért szokták a festők alkotás közben folyamatosan “ellenőrizni” a képet, nem csak az éppen festendő
Véget ért a budapesti MailArt kiállítás, amelyre korábban már felhívtuk a figyelmeteket. Remélem, többeknek volt ideje és módja rá, hogy ellátogasson, és megnézze a 290 darabból álló válogatott gyűjteményt. Ahogy a megnyitón is elhangzott, sajnálatos módon mára szinte teljesen elhalt az a szokás, hogy utazásainkról, születés- vagy névnapokra, esetleg csak úgy, kedvtelésből, képeslapot küldjünk egymásnak. (Ahogy most belegondolok
Vége az iskolának, itt a nyár és a rengeteg szabadidő. A gyerek egész nap azt csinálhatja, amit akar. Na, de mit is akar igazából? Tegnap az unokahúgommal beszélgettem, akinek 5 gyerek van, a legkisebb fél, a legidősebb 14 éves. A nyári tervekről volt szó, és én csak hallgattam, ahogy sorolja, hogy szaladnak a nagylányok egyik táborból a másikba, míg csak
Bocsánat, teljesen belezúgtam az akvarellezésbe. Ez látszik a blog bejegyzéseimen is. Most, hogy már ilyen jó idő van, még a festés is élvezetesebb kint a szabadban, mint egy zárt szobában. A plein air egy francia kifejezés, és eredetileg a szabad térben alkotó impresszionistákkal kapcsolatban használták. Mára már hatalmas tábora van, tájképek mellett portrék, sőt csendéletek is készülnek a szabad ég
Egy éven át jártam egy akvarellfestő tanfolyamra, ahol szépen, lassan eljutottunk a kockákból álló kompozíciótól az esőtől áztatott városképig A fejlődésünket csak az összes kép együttes megtekintése tudná igazából visszaadni, hiszen mindenki más-más szintről indult, és a cél is „csak” annyi volt, hogy önmagunkhoz képest fejlődjünk, és megtaláljuk, megerősítsük saját stílusunkat. Az év végi kiállításon azonban az összes képünk el sem
Fabriano, egy olasz kisváros, mely leginkább csak festőművész körökben ismert, az itteni papírgyárban előállított jó minőségű művészpapírokról. Nem igen különbözik Olaszország számos más kisvárosától, melyek, bár kedves, középkori városmaggal rendelkeznek, de nem tudnak versengeni a híresebb, jelentős építészeti vagy képzőművészeti értékeket felvonultató helyszínekkel, így gyakran az útikönyvekbe sem kerülnek be, még „…útban XXX felé érdemes egy rövid kitérőre bekanyarodni YYY